Asztali nézet
Akadálymentes nézet
  Van hozzáférése? | lépjen be
Váltás az akadálymentes honlapra  2021. október 20. | Ma Vendel és Irén napja van.

Puskás Sándor életműve

Kép: Puskás Sándor életműve

Kiskunhalason született 1917. szeptember 29-én. 1945-ig pék volt szülővárosában, ekkor kezdett magánúton tanulni énekelni. 1948-ban végzett Rózsahegyi Kálmán Színiiskolájában, majd a debreceni Csokonai Színház opera tagozatának tagja lett. 1952-1954 között a Fővárosi Operett Színház tagja volt. Ezt követően hangversenyénekesként dolgozott. Sikeres művészi pályafutása alatt Európában, Kanadában és az Egyesült Államokban is énekelt. Partnerei voltak a magyar előadóművészet legnagyobb alakjai. Énekelt operát, operettet, népdalt és magyarnótát, Hitvallása szerint „nem a műfaj, csupán a zenei minőség meghatározó”. Számára nem volt megkülönböztetett közönség.

Énekelt előkelő szmokingos közönségnek pénzért és öreg parasztembereknek ingyen. Soha nem felejtette el gyökereit, a várost ahonnan elindult, a halasi embereket – akik ha hívták, soha nem kaptak visszautasítást – s a családját, akik számára mindennél fontosabbak voltak. Hitt a művészet emberséget formáló erejében és abban, hogy „A magyarság szükség és érték, az emberiség és az emberség csillagokhoz vezető útja számára.”

1991. április 4-én halt meg Budapesten.

Kép: Puskás Sándor életműve

Kiskunhalason született 1917. szeptember 29-én. 1945-ig pék volt szülővárosában, ekkor kezdett magánúton tanulni énekelni. 1948-ban végzett Rózsahegyi Kálmán Színiiskolájában, majd a debreceni Csokonai Színház opera tagozatának tagja lett. 1952-1954 között a Fővárosi Operett Színház tagja volt. Ezt követően hangversenyénekesként dolgozott. Sikeres művészi pályafutása alatt Európában, Kanadában és az Egyesült Államokban is énekelt. Partnerei voltak a magyar előadóművészet legnagyobb alakjai. Énekelt operát, operettet, népdalt és magyarnótát, Hitvallása szerint „nem a műfaj, csupán a zenei minőség meghatározó”. Számára nem volt megkülönböztetett közönség.

Énekelt előkelő szmokingos közönségnek pénzért és öreg parasztembereknek ingyen. Soha nem felejtette el gyökereit, a várost ahonnan elindult, a halasi embereket – akik ha hívták, soha nem kaptak visszautasítást – s a családját, akik számára mindennél fontosabbak voltak. Hitt a művészet emberséget formáló erejében és abban, hogy „A magyarság szükség és érték, az emberiség és az emberség csillagokhoz vezető útja számára.”

1991. április 4-én halt meg Budapesten.