Van hozzáférése? | lépjen be
Váltás az akadálymentes honlapra2017. november 23. | Ma Kelemen és Klementina napja van.

Polgármesterek

Polgármester 2014-

1979. november 7-én született Mosonmagyaróváron. Családja ekkor még Kimlén élt, de hamarosan Kiskunhalasra költöztek. Három testvérével Kiskunhalason nőttek fel. Az általános iskolát az ÁMK-ban végezte el. 1994-ben a Szegedi Vasvári Pál Közgazdasági Szakközépiskolába ment továbbtanulni, ahol érettségizett, majd 1 év számviteli ügyintéző szakmát tanult. 2000-ben hat hónapot a honvédség kötelékében sorkatonaként szolgált Kalocsán, majd Kiskunfélegyházán. Felsőfokú tanulmányait a Kecskeméti GAMF Főiskola informatikus szakán folytatta, ahol 2003- ban gazdasági informatikus mérnöki diplomát kapott. 2003-tól a VA Elektronika Zrt.-nél dolgozott, mint beszerző és informatikus, 2005-től integrált irányítási vezetőként dolgozott tovább, majd 2006-tól 2012-ig mint gyárigazgató. A 2010-es önkormányzati választáson képviselői mandátumot szerezett Kiskunhalas 6. számú választókörzetében. A képviselői munka mellett részt vett az akkori pénzügyi bizottságban, majd 2012-ben a Fidesz frakció felkérésére és a polgármester jelölésére a képviselő-testület megválasztotta alpolgármesternek. Még ebben az évben megnősült, 2015 nyarán pedig megszületett kislány Eliza. Szabadidejében sokat sportol, sakkozik, focizik, fallabdázik és kerékpározik.  A 2014 évi önkormányzati választásokon Kiskunhalas Város polgármesterévé választották.

Polgármester 2010-2014

1959. július 8-án született Csongrádon, Gyovai István, és Deák Margit gyermekeként. Nős, felesége Hetyei Zsuzsanna élelmiszeripari mérnök, mikrobiológus. Gyermekei Csongor (1988), Gábor (1990), Viktor (1992). A csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett, majd 1984-ben építészmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. A Tiszai Vegyi Kombinát műszaki ellenőreként kezdte pályáját, majd feleségével 1985-ben szülővárosaik (Csongrád, Baja) között, Kiskunhalason telepedtek le. Építész tervezőként, és vezető mérnökként (Kunép, Kunstart, majd Modinvest Kft.) Kiskunhalas és környezetének legtöbb magasépítési beruházásában részt vett 1998-ig, mikor elnyerte a városi főépítészi, és városfejlesztési osztályvezetői kinevezését. Közreműködésével valósult meg a város első digitális rendezési terve, az ipari park létesítése, az Erzsébet tér és a Csetényi park záportározójának rekultivációja, a regionális hulladékkezelő rendszer. 2003-tól saját vállalkozásában építész tervezőként dolgozott, több terve „Szép Ház” díjat nyert. 2006-tól a halasi kistérségi társulás intézményének vezetője. Munkatársaival hozták létre a kilenc település közös szociális szolgáltató rendszerét, mely országos minta lett; oktatási és szociális intézmények beruházásait, valamint a Soltvadkertig vezető kerékpárút építését szervezték, vezették. 2008-tól a halasi, egri, gyöngyösi kórházak beruházásait koordinálta, és tervezőként dolgozott, közben részt vett a Jövőnk Halas egyesület megalapításában, melynek jelöltjeként önkormányzati választást nyert 2010-ben. Polgármesterként is elhivatott építészként dolgozott. Számos infrastruktúra fejlesztés fűződik a nevéhez: a városi szennyvízrendszer közel 100%-os kiépítése 20 km belterületi út teljes felújításával, az ivóvíz rendszer bővítése, a Kőrösi úti hulladéktelep rekultivációja, a szegedi úti hulladékkezelő bővítése, a városi naperőmű előkészítése.  A város élhetősége javult a bölcsőde bővítésével, az oktatási intézmények energetikai korszerűsítésével és napelemes energia-ellátásával, a kórház új épületszárnyának építésével és belső átalakításaival, a piac és a polgármesteri hivatal épületeinek műemléki felújításával, a városközpont rekonstrukciójával. Ez idő alatt, közreműködésével jöttek létre a készenléti rendőrség, az új járási hivatal és kormányablak telephelyei, és gyarapodtak a város kulturális helyszínei: újjászületett, és korszerű technikát kapott a filmszínház, megnyílt a Berki Galéria, és városi működtetésbe került a Thorma Múzeum.

Polgármester 2002- 2010  

1951. január 25-én született Kiskunhalason. Növénytermesztő üzemmérnök, jogász, polgármester. Édesapja Várnai Iván vasutas, édesanyja Németh Erzsébet. 1975-ben kötött házasságot Braun Zsófia pedagógussal. Az általános és középiskolai tanulmányait Kiskunhalason végezte, 1969-ben érettségizett a Szilády Áron Gimnáziumban. 1969-től 1972-ig a Kertészeti Egyetem Kertészeti Főiskolai Karán tanult. 1972-ben növénytermesztő üzemmérnöki diplomát szerzett. 1972-73-ban a Bács-Megyei Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomásán dolgozott személyzeti vezetőként. 1973-1975 között elvégezte a BM Tartalékos Tiszti Iskolát Budapesten. 1975-től a Kiskunhalasi Állami Gazdaság, illetve jogutódja, a Halasvin Rt. Dolgozója. Itt előadó, majd főelőadó lett. 1977-1982 között elvégezte a József Attila Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi karát, 1990-ben általános jogi szakvizsgát tett. 1984-től az Állami Gazdaság igazgatási osztályvezetője, 1990-től jogtanácsosa. 1988—tól 1992-ig vezette a gazdaság jogsegély szolgálatát. 1993-ban a cég munkavállalói az Rt. Felügyelő bizottsági tagjává választották. 1992-től 1994-ig a dr. Monszpart László Egészségügyi és Szociális Alapítvány kuratóriumi elnöke. 1993-tól 1995 nyaráig a Kiskunhalasi Női Kézilabda Sportegyesület elnökségének tagja. 1972-től 1989-ig az MSZMP tagja, 1989-ben nem függetlenített vállalati pártbizottsági titkár volt. 1989. október 10-én belépett az MSZP-be1990-ig a Kiskunhalasi agrár-alapszervezet titkára. 1990 és 1994 között az MSZP Kiskunhalasi szervezetének az alelnöke. Az 1990. évi önkormányzati választásokon városi képviselővé választották. 1990-től 1994-ig a Jogi és Ügyrendi Bizottság és az Önkormányzati Bizottság tagja volt. 1994-től 1998-ig Kiskunhalas és térsége országgyűlési képviselője volt. Az Országgyűlés alkotmány-és igazságügyi állandó bizottságának tagja. Az MSZP frakcióban a közjogi és ügyrendi munkacsoportban dolgozott. 1998-tól 2002-ig Kiskunhalas város alpolgármestere. A 2002. évi önkormányzati választásokon Kiskunhalas Város polgármesterévé választották.

Polgármester 1990. október 29.-2002

1949. február 2-án született Kiskunhalason. Édesapja Tóth Gyula, édesanyja Maján Jolán. Nős, felesége Papp Éva tanár. Gyermekei Cecília (1975), Hilda (1980). A kalocsai Szent István Gimnáziumban érettségizett 1967-ben. Tanulmányait a budapesti Kertészeti Egyetemen folytatta, ahol 1974-ben diplomázott. 1985-86-ban környezet- és tájrendező szakmérnöki képesítést szerzett. Munkásságát a balotaszállási Aranyhomok Közös Vállalat Szőlészeti Üzemágában kezdte (1974-85), később a kiskőrösi Mezőkémia Közös Vállalat szaktanácsadója lett (1985-88), ezután a kiskunhalasi BKR Vetőmag szaktanácsadójaként dolgozott 1990-ig. 1990-től Kiskunhalas polgármestere három választási cikluson át, 1990-1994 között az SZDSZ, 1994-2002 között a Városi Polgári Kör képviseletében. Működésének fontosabb eredményei: 1990-2002: több, mint száz lakossági út megépítése; 1991-1992: Kertvárosi Általános Iskola befejezése, tornaterem építése; 1992: Halas Tv beindítása; 1992-1995: jelentős kórházi műszerbeszerzés; 1993-1995: Bibó István Gimnázium építése és Dong-éri főcsatorna rekonstrukciója; 1994: Szilády Áron utca felújítása, kerékpárút építése; 1994-2002: termálfürdő fejlesztés és gyógy-idegenforgalom megalapozása; 1997: kórház műtőberuházás, Szász Károly és Köztársaság utca felújítás, Csipkeház felújítás, bővítés; 2001: közvilágítás korszerűsítése és városi szennyvízcsatornázás elindítása; 2001-2002: Csetényi park tájrendezése; 2002: Ipari Park megvalósítása. A közélet aktív részese: (polgármestersége idején sic.) a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés tagja, városi képviselő, a Városi Polgári Kör tagja, a Halasi Csipke Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Bibó István Gimnázium iskolaszékének tagja, a Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége választmányi tagja, az Országos Termékdíj Tanács tagja, a Kiskunmajsa és Vidéke Vízgazdálkodási Társulás elnöke, a Kötöny Kistérségi Területfejlesztési Társulás elnöke.

Tanácselnök helyettes 1989. március 22. – 1990. október 29.

Bácsalmáson született 1936. augusztus 25-én. Szülei földműveléssel foglalkoztak. Ketten vannak testvérek. Az általános iskolát Bácsalmáson, közép-iskolai tanulmányait a bajai Türr István Közgazdasági Technikumban végezte és itt érettségizett 1954-ben. A középiskola elvégzése után az akkori Bácsalmási Járási Tanácsnál helyezkedett el, a pénzügyi osztály költségvetési csoportjánál tevékenykedett. 1962-ben megszűnt az ottani járási székhely, és Kiskunhalasra helyezték át, itt is a korábbihoz hasonló munkát bíztak rá. Feladata volt a tanács és a felügyelete alá tartozó intézmények gazdálkodásának szervezése, felügyelete és ellenőrzése. Közben 1958-ban megnősült, felesége röntgen-asszisztens. Házasságukból három gyermekük született, akik ma már házasok, önálló életet élnek. 1971-ben megbízták a Kiskunhalasi Városi Tanács pénzügyi osztályának vezetésével, itt és ebben a beosztásban dolgozott 1977-ig. Mint az osztály vezetője még inkább áttekinthette a tanács pénzügyi viszonyait, kapcsolatba került a vállalati gazdálkodás és számvitel főbb területeivel, valamint a tanácsok bankjával, az OTP-vel. Pénzügyi jártasságát bővítendő, a Pénzügyi- és Számviteli Főiskolán 1977-ben üzemgazdász diplomát szerzett. Korábban az MSZP tagja volt, a pártban tisztséget nem töltött be. Jelenleg párton kívüli. 1977-ben a városi tanács elnökhelyettesévé választották. A helyi vezetői munkamegosztás szerint a pénzügyi, terv-, és munkaügyi, műszaki, valamint a termelés és ellátásfelügyeleti osztályok munkáját koordinálta. Cselekvő részese volt egy olyan időszaknak, amikor a város intézményhálózata kiépült, bővült az infrastruktúrája, lakásépítési program valósult meg, városképi szempontból is átalakult a város. 1988-ban Hild-érmet kapott a település. Kapcsolatot alakított ki az OTP-vel, különösen a lakótelepek kialakítása, foghíjbeépítések, társberuházások szervezése, hitelügyek intézése, lakásmobilitás, telekellátás, stb. területén. A városi tanácsnál 1990 végén megbízatása lejárt. 1991. február 1-jétől a Kiskunhalasi Határőr Igazgatóság főkönyvelője volt nyugdíjazásáig, 1997. április 30-ig. Ezt megelőzően a Paletta ÁFÉSZ Felügyelő-bizottságának elnöke, mely tisztséget 1997-2002 között is ellátta. 1996-tól a MÁV Lokomotív Sporthorgász Egyesület gazdasági ügyekkel foglalkozó alelnöke.

Tanácselnök 1985. június 19. – 1988. december 21.

1945. november 10-én született Hajóson. Családja régóta a Halas-Császártöltés-Illancs közötti tanyavilágban lakott. Édesapja Szabó Károly, édesanyja Csókás Terézia. Bogárzón járta ki a 8. osztályt. A Szilády Áron Gimnáziumban érettségizett. Gimnáziumi évei alatt kezdett futballozni, amit versenyszerűen folytatott 28 éves koráig. 1964-ben érettségizett. Ősztől Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta tanulmányait történelem-földrajz szakon. Középiskolás korában bekapcsolódott a KISZ mozgalomba, amit az egyetemen és utána is folytatott. Rengeteg barátot szerzett ezek alatt az évek alatt, alapvető szervezői és vezetői tapasztalatokra tett szert. 1969-ben végzett az egyetemen. Utána ugyanabban a gimnáziumban tanított, amelyben tanult. Elvégezte a Marxista Esti Egyetem 4 éves szakosító képzését. Közben tanított, ifjúsági vezető volt és versenyszerűen sportolt. 1975-ben a Városi Pártbizottságba került politikai munkatársként. Három év után a Kiskunhalasi Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatója lett, ami 32 évesen nagy kihívás volt. 1985-ben megválasztották a Kiskunhalasi Városi Tanács elnökévé. Addigra már több kitüntetés birtokosa volt: KISZ Dicsérő Oklevél, KISZ Érdemérem, Ifjúsági Érdemérem, Művelődési Miniszteri Dicséret, Kiváló Munkáért kitüntetés, Munka Érdemrend ezüst fokozat. A Városi Tanács élére izgalmas történelmi időszakban került. Látványos lakásépítési hullám zajlott. Ekkor fejeződött be az ÁMK másik szárnya, felépült a vasúti felüljáró, sok-sok intézmény gazdagodott és szerveződött, városi utak és járdák kilométerei épültek. Ezek tervezése és előkészítése jórészt elődje, Tánczos Sándor, valamint a Városi Pártbizottság akkori első titkára – dr. Szabó Miklós – érdeme volt. A Városi Tanácsnál arra törekedett, hogy a szakmai munka színvonala emelkedjen. A Kádár-rendszer utolsó éveiben (1988) átkerült a Városi Pártbizottságba. Ő volt az „utolsó első titkár”. 1989-ben ott találta a rendszerváltás, ott kapta kézhez a munkakönyvét. Küldöttként vett részt az MSZP 1989-es alapító kongresszusán, alapító tagja volt ennek a pártnak, amelynek első megyei elnöke lett 1989-90-ben. 1990 februárjától a Kereskedelmi Iskola igazgatóhelyettese, levelező tagozatának vezetője, majd az összevonás után a Garbai Szakképző Iskola Kollégiumának vezetője. A rendszerváltás időszakában néhány rosszmájú megjegyzésen (és átmeneti munkanélküliségen) túl semmilyen atrocitás nem érte. Közéleti tevékenységet az MSZP megyei szervezetében és az Országos Választmányban folytatott 1990-1994 között. Az 1994-es helyi választásokon tagja lett a Városi Önkormányzatnak úgy, hogy körzetben választották meg. 1996-tól 1998-ig az MSZP megyei elnöke. 1994-2002 között tagja a megyei önkormányzatnak. 1998-2002 között a Foglalkozáspolitikai Bizottság elnöke, a Megyei Munkaügyi Tanács tagja. Működése során feladatának mindig a szakmai munka színvonalának javítását, az emberek helyzetének.

Tanácselnök 1973. március 23. – 1985. június 19.  

1926. szeptember 12-én született Szegeden. Édesapja Tánczos József kertész, édesanyja Németh Anna háztartásbeli. Hárman testvérek. Az általános és középiskoláit Szegeden végezte. A felszabadulás után a MÁV-hoz ment dolgozni. A MÁV-nál elvégezte a pályafenntartási tiszti iskolát. 1951-ben a KPM. I. Főosztályára helyezték pályaépítési és pályafenntartási csoportvezetőnek. Közben elvégezte a Műszaki Akadémiát és folytatta a Műszaki Egyetemen az Üzemgazdasági Tanszéken tanulmányait. Sikeres vizsgát tett és diplomát szerzett. 1953-ban megnősült, felesége Tóth Erzsébet. Két gyermekük született: Zoltán és Erzsébet. 1954-től a Kiskunhalasi Pályafenntartási Főnökség vezetésével bízták meg és ezt a munkakört 1973-ig töltötte be. 1973. március 23-án a Kiskunhalasi Városi Tanács elnökének választották, amit 12 évig töltött be. Vezetése alatt tovább javult a tanács és a végrehajtó bizottság testületi munkája. Tanácselnöki működése alatt szervező, koordináló képessége alapján fejlődött városunk. A városfejlesztés területén különösen kiemelkedett az egészségügy és az oktatás fejlesztése, az anyagi és személyi feltételek megteremtése. Átadásra került a 800 ágyas kórház és rendelőintézet, megtörtént a kórház-rekonstrukció, megépült a mozgássérültek intézete, javult a körzeti orvosi ellátás. A szociális ellátás terén jelentős az időskorúakról való gondoskodás, korszerűsítették a szociális otthont. Kialakították Bogárzón a gondozóközpontot az egyedül maradt időskorúak ellátásának biztosítására. Az oktatás területén számos intézmény létesült: új óvodák, iskolák, kollégiumok, tornacsarnok és tornatermek, szakmunkásképző intézet épült. Tevékenysége során kiemelten szorgalmazta a kommunális, infrastrukturális fejlesztéseket, melynek során megvalósult a szennyvíz és csapadékvíz csatornahálózat, megépült az 53-as út átkelő szakasza, a Kossuth utca korszerűsítése, számos belterületi út szilárd burkolatot kapott, kiépült a város központja, parkja. A lakásépítés területén is nagy fejlődés következett be. Új lakótelepek alakultak ki: felépült a Kuruc vitézek tere lakótelep, a Kossuth II. lakótelep és az Április 4. kertváros. Városképi szempontból jelentős a foghíjak beépítése, korszerű, többszintes lakóépületekkel. A város érdekében megfelelően hasznosította a város környékén feltárt olajmezők előnyeit, sokat tett az olajbányász családok városunkban történő letelepítése érdekében. A városiasodás érdekében – és az energiaellátás érdekében – gázvezetékek kerültek kiépítésre, mely megteremtette számos lakás korszerű, olcsóbb fűtésének lehetőségét. A város idegenforgalmának növelése érdekében szorgalmazta az új IBUSZ iroda, a Csipke Hotel építését és a Sóstó rekonstrukcióját. Tanácselnöki tevékenységének kiemelkedő eredménye a közúti felüljáró építés feltételeinek megteremtése, a hírközlő szolgálat korszerűsítése. A város fejlődésének érdekében eredményes és nagyon jó kapcsolatot alakított ki a nem halasi székhelyű vállalatok vezetőivel, (Papíripar, Ganz, Panyova) a fegyveres testületek helyi és magasabb egységek parancsnokaival. Emberismerete, tapasztalata, kapcsolatteremtő készsége alapján a tárgyi feltételek biztosításán túl jó személyi összetételű vezető gárdát alakított ki, akik segítették a városfejlesztési célkitűzések megvalósítását. Különösen a VI. ötéves tervben volt kiemelkedő a társadalmi összefogás, melynek eredményeként a megyei tanács által meghirdetett társadalmi munkaversenyben a város az évben elnyerte a Hazafias Népfront Országos Tanácsa jubileumi zászlaját és a vele járó 2 millió forintot. Munkájának eredményeként megkapta a Munka Érdemrend arany és ezüst fokozatát, valamint 11 miniszteri és 15 kiváló dolgozó kitüntetést. 1985-ben Kiskunhalas várostól Pro Urbe díjat kapott. 1985. június 19-én vonult nyugdíjba, addig töltötte be tanácselnöki tisztét.

Tanácselnök 1960. szeptember 1. – 1973. március 23. 

Zólyomban született 1916. május 7-én. Apja Vincze Ferenc, rézöntő és ötvös szakmunkás volt, édesanyja Bozó Anna. Az általános iskolát Salgótarjánban végezte el, majd a Salgótarjáni Magyar Királyi Állami Polgári Fiú- és Leány-iskolában 4 polgárit végzett. 1932-ben Kaposváron a Felsőkereskedelmi Iskolában 1 évet tanult, 1 évet kihagyott, majd a 2. évfolyamot Miskolcon végezte el. Villanyszerelő tanonc lett. A pestújhelyi Római Katolikus Fiú Felsőkereskedelmi Iskolában 1936-ban érettségizett, majd munkanélküli lett. 1936. október 1-jétől 1936. december 26-ig ínségmunkás volt a miskolci polgármesteri hivatalban. 1937-ben ismét munkanélküli lett, majd 1938. június 19-től szeptember 9-ig az egyetemi és főiskolai önkéntes munkaszolgálatba Bugacon a kisvasutat építette. 1939-ben Bótrágyon (Kárpátalja) a mocsárlecsapolásnál dolgozott. 1938-39-ben elvégezte a Magyar Királyi Állami Fa- és Fémipari Szakiskolát Miskolcon, és elektromos gépszerelő és erősáramú szerelő lett. Magáncégnél két éven keresztül ács- és kőműves mester-képző tanfolyamon tanított számtant, mértant, műszaki ismereteket. A MÁV szerencsi állomásán segédtiszti segélydíjasként dolgozott 1940. október 6-ig. 1940. október 7-én bevonult a Miskolci Híradós Zászlóaljhoz, tiszti iskolába került és Karpaszományos tizedes lett, de származása (édesapja 1919-es múltja) miatt rendelkezési állományba helyezték. Közben Miskolcon bombázáskor légnyomást kapott és két hónapig beteg volt. Ezután a Hungária Villany Rt. (amely hadiüzem volt) balassagyarmati kirendeltségéhez került (1941-43). Vácon ismerkedett meg feleségével, Rózsavölgyi Magdolnával, aki a MÁV Személyi Pénztáránál dolgozott Balassagyarmaton. Itt kötöttek házasságot 1942. augusztus 22-én. 1945-ben Klári, 1947-ben Katalin nevű lánya született. 1943 júliusában a Váci Városi Közművek pályázatán könyvelői állást kapott, 1948. április 14-ig ott dolgozott. Közben 1943. október 1-jétől 1945. május 8-ig katonai szolgálaton volt az 547-es Hadikórházban Egerben. Leszerelés után a közmű könyvelőjeként dolgozott és 1948. április 15-től az Országos Társadalombiztosítási Intézet Váci Kirendeltségéhez került országos szervezőként. 1946. szeptember 10-én Vácon a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja lett és a Nemzeti Bizottság váci titkárának választották meg. 1947 és 1949 között a Váci Napló Demokratikus Hetilap társadalmi szerkesztője. A két munkáspárt egyesülésével 1948. május 6-án alakult Magyar Dolgozók Pártja szervezetének ifjúsági felelőse lett. 1947. november 12-én kezdte el tanulmányait a József Nádor Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem Közigazgatási Karának Közgazdaságtudományi Osztályában, ahol 2 évet elvégzett, majd 1965. május 6-án a Marx Károly Közgazdaság Tudományegyetem Közgazdaság tagozatát fejezte be, ahol „közgazda” diplomát szerzett. A váci kirendeltségről áthelyezték az OTI bajai kirendeltségéhez főkönyvelőnek, ahol 1951. március 21-ig dolgozott. 1952-től a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szervezete alapító tagja. 1950-től a Bács-Kiskun megyei tanács, 1973-tól a Jogi- és Igazságügyi Bizottságának tagja, majd elnöke volt 1986-ig. Az OTI bajai kirendeltségétől helyezték át a Bajai Magasépítési Vállalathoz anyagosztály vezetőnek. Az 1952. április 4-től szerveződött népbolt vállalatok létrehozására, szervezésére kapott megbízást 1953. augusztus 31-ig. 1950-ben a Baja Városi Tanácsának tagjává választották, az Ipari Bizottság elnöke lett. 1954. november 1-jétől 1956. november 17-ig a Bajai Járási Tanács VB titkára, majd elnökhelyettese volt. 1956. november 18-án a Bajai Városi Tanács VB, valamint a Bajai Forradalmi Bizottmány javaslatára elvállalta a Bajai Városi Tanács elnöki beosztását. 1956-58-ban elvégezte a Tanácsakadémiát és aktívan segítette a bajai KISZ lakásépítési akciót, az árvíz utáni helyzet rendezését, valamint az iparosítás megkezdését. A Honvédségtől átvett laktanyákban kialakították a Ganz Villamossági Gyárat, a FÉKON Ruhagyárat és Bajára telepítették a Kismotor és Gépgyárat is. Az 1956-os bajai árvíz helyreállítási munkájában megindította a fiatalok lakásépítési akcióját. Ezt Kiskunhalason is folytatta, melyből országos lakásépítési akció bontakozott ki. 1958-ban a bajai MSZMP városi bizottság a bajai Forradalmi Bizottsággal való 1956 őszi együttműködésért nem javasolta tovább a városi tanács elnöki funkciójába. Ezért 1958. november 8-tól a Kiskunhalasi Városi Tanács VB titkára lett, majd 1960. szeptember 1-jétől a Kiskunhalasi Városi Tanács elnöke 1973. március 23-ig. Közben 1961-64-ben elvégezte az esti egyetemet. A Hazafias Népfront Járási-Városi Bizottságának elnöke 1975-től 1987-ig. A DUTÉB ellenőrző bizottságának elnöke 1960-tól 1972-ig. 1972-től 1990-ig tagja volt a Megyei Tanácsadó Testületnek. Tevékenysége során segítette a tanyai iskolák modernizálását, új iskolák építését: Sűrű Tajó, Bodoglár, Cigányiskola, Zeneiskola megindítása, Fazekas Gábor Utcai Általános Iskola építése, Garbai Sándor Szakmunkásképző Iskola építése, Bodogláron Művelődési Ház építése. Kiskunhalason könyvtárépítés, sportpálya kialakítása. Az ipar területén a Dél-Bács Megyei Vízmű Vállalat telepítése, a víztorony építése, a Vastömegcikk Ipari Vállalat fejlesztése, a Faipari vállalat, Fémmunkás Vállalat, a Pamutnyomóipari Vállalat, a Papíripari Vállalat, a Ganz-Mávag telepítése, az városi első tanácshoz tartozó Építőipari Vállalat létrehozása, a Vásárcsarnok építése, a KISZ lakásépítési akció beindítása, a Népfront lakásépítési akció indítása, a kórház építése, az áruházak építése, a Vasúti Szakszervezeti Székház és a MÁV Orvosi Rendelőjének építése (a MÁV-val közösen) fűződik a nevéhez.. Számos helyi és országos kitüntetésben részesült. Kiskunhalas város díszpolgára 2000-ben. 1973. március 24-én nyugdíjba vonult, de azt követően is aktív részese volt a város életének, 2004. június 22-én bekövetkezett haláláig.

Tanácselnök 1954. november 1. – 1960. szeptember 1.

1918. április 6-án született Baján. Édesapja Reile Márton cipész, édesanyja Fábrik Éva volt. Elemi iskolai tanulmányait Baján végezte, majd Budapestre került és a Pamutipari Rt-nél szövőtanuló, később segédmester lett. Budapesten kezdett el komolyan sportolni, de már Baján az ökölvívást választotta és rövid idő alatt elnyerte a kitüntető magyar nemzeti válogatott tagságát. Életét is a sport változtatta meg, mert egy bokszmeccsen baleset érte, súlyos gerincsérülést szenvedett. A műtét és az azt követő egyéves gipszágyban való gyógyulás után orvosai eltanácsolták a fizikai munkától. Több éven át tartó munkaképtelenség után 1941-ben Bátmonostorra került, ahol előbb segédhivatalnok, majd díjnok lett. Egerben elvégzett egy jegyző tanfolyamot. Az 1944 márciusi német megszálláskor – a volt szervezett textilipari munkást – elbocsátották állásából. A felszabadulás utáni első napokban, amikor a pártnak is tagja lett, már megbízott községi jegyző. Bátmonostorról a környékbeli községek – Vaskút, Nagybaracska, Szeremle, Gara – közigazgatását is irányította. Még 1944-ben Vaskút községben vezető jegyzőnek nevezték ki. 1950-ben ugyanott lett a tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Országos hírnévre tett szert a községfejlesztés, a mezőgazdaság szocialista átszervezése terén. Szorgalmának, becsületességének, hatalmas munkabírásának és az akkori nehéz időkben tanúsított emberségének köszönhetően Vaskút lakosai támogatták, hogy vezetőjük maradjon. 1946-ban megnősült, felesége Tiborcz Vanda. Házasságukból egy lánya és egy fia született. 1954. november 1-jétől 1960. szeptember 1-jéig Kiskunhalas Városi Tanácsának Elnöke. Tanácselnöksége alatt az alábbi változások történtek: a végrehajtó bizottság a Zöldfa utcát Markovits Mária utcára változtatta. A református temető Kossuth utcai részén megkezdték a házhelyek kiosztását. A városban már nyolc orvosi rendelő működött. 1955-ben határozat született a Dong-éri csatorna továbbépítéséről, valamint három tanyai központban apaállat istálló felépítéséről és egy állatorvosi rendelő létesítéséről. A Minisztertanács 1.500.000 forintos segéllyel járult hozzá a gyümölcsfaiskola fejlesztéséhez. Hetenkénti orvosi rendelést vezettek be a külterületi központokban. Hatvanágyas bölcsődévé fejlesztették a napközis bölcsődét, amely 1952-ben nyolc gyerekkel kezdte meg működését. A Motor- és Gépjavító Vállalat megkezdte a „PONOMAX” növényvédő porozógépek gyártását, melyből Albániának 1.000 db-ot készítettek és Dániába is szállítottak. A járási kultúrház városi kezelésbe került. Megkezdte működését a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet a Központi Iskolában. Betonjárdát adtak át a Szász Károly, a Székely, a Dózsa György, a Kórház, a Paprika Antal utcákban. Szivattyús kutat létesítettek a Jókai, a Csiga, a Kmeth Sándor, és a Zöldhalom utcákban. Vízvezetéket építettek a Köztársaság, a Tolbuchin (ma Szent Imre), a Dimitrov tér (ma Szentháromság tér), az Árpád, a Kossuth Lajos, a Bem utca és a Sztálin tér (ma Hősök tere) vonalán. Megkezdődött a törpevízmű építése és a Gózon utcában a villamosítás. Októberben megindult a városban a helyi autóbusz közlekedés. Útvonala: dohánybeváltó-vasútállomás-tanácsháza-kórház-Sóstó. A végrehajtó bizottság határozatot hozott az analfabéta cigányok oktatására. A Központi Iskolában beindult a gyógypedagógiai oktatás. November 7-én a Központi Iskola felvette a Szűts József nevet. Decemberben villanyhálózatot kapott a Tó, a Gózon, a Virág, és a Szabó Ervin utca. Makadám burkolatot kapott a Nyárfa utca a péküzemig, aszfalt-keverésű burkolást nyertek a Szabadkai, a Szegedi, a Bajcsy-Zsilinszky, a Szász Károly, a Szilády Áron és a Csónak utcák. Salakkal burkolták az Ady Endre, a Székely, a Posta, a Dózsa György, és a Kölcsey Ferenc utcákat. Földrendezés volt a Batthyány, az Arany János, az Alkotmány, az Október 23 (ma Kárpát utca) és a Szabó Ervin utcákban. A városban már 21 mélyfúratú és 68 ásott kút biztosította az ivóvízellátást. 1956-ban a város községfejlesztési alapja 2 millió forint volt. Az előző évben még ilyen alap nem volt. Elindult a város harmadik autóbusza is. Útvonala Sztálin tér (ma Hősök tere), – Szabadkai úton a város határáig, a Kozma tanyáig. Februárban a bodoglári Tanácskirendeltséget bekapcsolták a telefonhálózatba. Megkezdődött a város lakosságának ingyenes tüdőszűrős vizsgálata. A város területén 12 mezőőri körzetet rendszeresítettek. A város területén 40 db új közvilágítási lámpát szereltek fel. Reile Géza 1956. október 30-án a forradalom alatt felkereste Nagy Szeder István kisgazda politikust, hogy vegyen részt a város irányításában. November 4-én Reile megköszönte Nagy Szedernek, hogy a forradalom idején a kiskunhalasi kommunistáknak nem esett baja, és a szovjet bevonulás nem követelt emberáldozatot. 1957-ben megalakult az első önálló munkásőr század Kiskunhalason. Megnyitották a Dong-éri csatornát és júniusban megnyílt az újjáépített Csipkeház. 16 vagon élelmet és 45.000 Ft készpénzt gyűjtöttek Kiskunhalason a pesterzsébeti Pacsirta-telep lakóinak. Félmillió forintot kapott a Megyei Tanácstól a város az épülő új strandhoz. Felépült a négytantermes iskola Inokán, a három tanítói lakással együtt, valamint az egy tantermes, nevelői lakással rendelkező iskola külső Zsanán. 1958-ban 8,5 millió forintot fordítottak a város fejlesztésére. Augusztus 20-án Trautman Rezső építésügyi miniszter átadta a strandfürdőt. A vízvezeték-hálózat 10 kilométerre bővült. Augusztus 24-én a Kiskunhalasi Művelődési Ház felvette Gózon István nevét. December 6-án megalakult az új Kiskunhalasi Városi Tanács. 1959-ben megnyílt az állami zeneiskola. Új locsolókocsit kapott a város 325.000 forint értékben. Elkészült az Oncsa-telepet a várossal összekötő út, valamint átadták az elkészült autóbusz állomást és a vásárcsarnokot augusztus 20-án. Reile Gézát 1960 szeptemberében pártiskolába küldték Budapestre, majd 1961-ben Kecskeméten megválasztották a városi tanács elnökévé. Innen ment nyugdíjba 1973-ban. Nyugalomba vonulása után is részt vett a megye közéletében. Az MTESZ megyei titkáraként jelentős szolgálatot tett. Számos kormánykitüntetésben részesült: két esetben kapta meg a Szocialista Munkáért Érdemérmet, tulajdonosa volt a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozatának, elnyerte a 25 éves Felszabadulási Emlékérmet, a Kecskemét városért, a Kodály Zoltán és az Urbanisztikai Társaság arany emlékérmeket. 1977. szeptember 10-én halt meg, és a kecskeméti köztemetőben temették el. Temetésén a városi vezetők, lakosok, tisztelők Kiskunhalasról több busszal voltak jelen.

Tanácselnök 1952. november 19. – 1954. november 1.

1907. február 2-án született Csongrádon. Édesapja Papp István, édesanyja Bacsa Erzsébet. Általános iskoláit Csongrádon kezdte, majd Kiskunhalason folytatta és Jászszentlászlón fejezte be. Kiskunfélegyházán volt katonai szolgálaton 1927-ben. 1931. október 18-án kötött házasságot Zeffer Franciskával. Kilenc gyermeke, 13 unokája és 5 dédunokája van. A katonai bevonulásig cseléd volt, majd a felszabadulás után a földigénylő bizottság elnöke lett 1945-ben. 1948-ban UFOSZ alelnök, 1949-ben gazda-jegyzői tanfolyam elvégzése után gazdasági felügyelő volt. 1950-től Jászszentlászló tanácselnöke, majd 1952-ben az államigazgatási iskola elvégzése után 1952. november 19-től 1954. november 1-ig a Kiskunhalas Városi Tanács elnöke volt. Tanácselnöksége alatt az alábbi változások történtek a városban: 1953-ban a Balotai Állami Gazdaságot összevonták a Tajói Állami Gazdasággal. A végrehajtóbizottság a Suba Imre utcát Kardos Pál utcára változtatta. A városi tanács határozatot hozott az iskolai napköziotthon megnyitására, ahol egyelőre 44 gyermeket tudtak étkeztetni. Megalakult a kiskunhalasi Határőr Dózsa Lovasiskolája. A városban működtek a Vörös Október, a Vörös Szikra, a Szabadság, a Micsurin, az Új Élet, a Paprika Antal, a Magyar-Szovjet Barátság Tsz-ek. 1953. június 12-én a Bundzsák István utcát Béke utcára változtatta a tanács. A Vörös Szikra és a Vörös Október Tsz-ek megnyitották idény napközi otthonukat. Júliusban megalakult az Ügyvédi Munkaközösség.Létrejött a Községgazdálkodási Vállalat, megszűnt az Ingatlankezelői, a Kertészeti és a Fürdő Vállalat. A Szűts József Általános Iskolában a felnőtt dolgozók részére beindult a levelező oktatás. Novemberben a kórházban bölcsődét és napközi otthont létesítettek. A városban hozzáfogtak egy kultúrház kialakításához. 1954 tavaszán napközi otthon működését kezdték el a Kiskunhalas Rekettyei iskolában. 1954 április 9-én a malom előtti teret Kinizsi térre változtatták. Májusban a Csipkeházat 40.000 forint költséggel felújították. A Kiskunhalashoz tartozó Bodoglárpusztán tanácsi kirendeltséget alapítottak. Orvosi rendelő és szülésznő is működött a tanyaközpontban. 1954 augusztusában 150 ezer forintos költséggel felújították a fürdőt. Megalakult a HNF Városi Bizottsága 39 taggal. Az Oncsa-telepi villanyhálózat bővítésére 56 ezer forintot fordított a városi tanács. 1954. október 1-jével a várost járási jogú várossá nyilvánították. Ide tartozott: Balotaszállás, Borota, Harkakötöny, Jánoshalma, Kelebia, Kéleshalom, Kisszállás, Kunfehértó, Rém, Tompa és Zsana községek. Papp Ádám 1954. december 1-jétől ismét Jászszentlászló község tanácselnöke lett, 1963-ban vonult nyugdíjba. 1987. május 1-jén 80 éves korában halt meg. Jászszentlászlón a községi temető díszsírhelyén temették el.

Hasznos információk
Segélyhívó telefonszámok, felnőtt és gyermek háziorvosi rendelők
elérhetőségei, továbbá a helyi gyógyszertárak, közszolgáltatók,
közigazgatási intézmények, közjegyzők, tömegközlekedési
kirendeltségek, egyházak adatai
Helyi busz menetrend
Kiskunhalas Város helyi menetrend szerinti
autóbusz járatainak menetrendje
Adóslista
Önkormányzatunk felé adóhátralékkal
rendelkező cégek és magánszemélyek listája
Ebrendészet
Önkormányzati ebrendészet információi,
felhívásai, átvehető kutyák fényképes listája
Lakossági bejelentő
Véleménye, vagy problémája van? Írjon nekünk!
Vásárnaptár
Országos kirakodó-, autó-, termény-, állat-
és kutya vásár, továbbá zsibvásár időpontjai