Van hozzáférése? | lépjen be
Váltás az akadálymentes honlapra2017. július 21. | Ma Dániel és Daniella napja van.

Történelmi utcanevek

Bacsó László (Kiskunhalas, 1828- Kiskunhalas 1896) gazdálkodó, parasztverselő

Két elemit végzett gazdálkodó ember volt. Református presbiterként is működött. A versírásra Szilády Áron lelkész ösztönözte. Főként a vallásos jellegű versek voltak jellemzőek rá. Írásait maga terjesztette, de országos lapban (Vasárnap) is jelent meg műve. Igen népszerű volt kortársai körében.

Balajthy Dénes (Munkács, 1827 - Kiskunhalas, 1894) gimnáziumi tanár

Az 1848/49-es szabadságharc alatt a Sándor-huszárok között harcolt. 1856-tól a kiskunhalasi református elemi iskola igazgatója, majd 1862-1893-ig a református gimnázium tanára, két ízben pedig igazgatója (1865-1866, 1870-1871) volt. Magyar, vallás, földrajz és gyorsírás órákat tartott.

Bangó Péter (Kiskunhalas, 1824 – Arad, 1853) ügyvéd, író, költő

Ügyvédként dolgozott. Verseket írt szabadidejében, melyek közül több megjelent korabeli országos lapokban (Honderű, Életképek, Regélő Pesti Divatlap). Az 1848/49-es szabadságharc alatt az egyik kormánybiztosság titkára lett. Ő indította el Arad város első újságját (Arad).

Baranyai Ferenc gazdálkodó

Kiskunhalasra költözését követően, országos hírű kertészetet hozott létre. 1936-ban mezőgazdasági munkásságát „Nagy Aranyéremmel” tüntették ki. Tulajdonában volt a Szélmalom utcától a vasútig terjedő terület.

Bedekovics Lőrinc (Jászapáti, 1751 - Jászfényszaru, 1823) mérnök

1779 és 1820 között a Jászkun Kerület első földmérő és vízépítő mérnökeként dolgozott. Vízrendezés, csatornaépítés és árvízmentesítés céljából készített térképeket a Jászkunság, így Kiskunhalas területén is. Munkája elismeréseként a Hármas Kerület tiszteletbeli táblabírójának választotta.

Bessenyei István (Kiskunhalas, 1835 - Kiskunhalas, 1901) jogász, aljegyző

Másodbíróként majd aljegyzőként dolgozott Kiskunhalason. Végrendelkezése szerint halála után 15 ezer koronát és saját lakóházát szülővárosára hagyta, hogy ott menházat hozzanak létre. Ez az intézmény volt a későbbi Bessenyei István Városi Közkórház elődje.

Brázay Kálmán (Kiskunhalas, 1839. október 16. - Pellérd, 1925. január 7.) nagykereskedő, gyártulajdonos

Kiskunhalason született, elszegényedett nemesi családba. Elhagyva szülővárosát fűszerbolti inasból autodidakta módon képezte magát, több nyelven beszélő nagykereskedővé, majd gyártulajdonossá. A Brázay-féle sósborszesszel nemzetközi hírnévre tett szert. Érdemeiért Ferenc József-rend lovagja címet kapott.

Dékáni Árpád (Alsójára, 1861 - Borbánd, 1931) rajztanár, csipketervező iparművész

1886 és 1906 között a kiskunhalasi református gimnázium tanára volt. A Halasi Csipke ötletének szülőatyja. Az iparművészeti alkotások első terveinek és rajzainak megalkotója volt, amelyek a St. Louis-i világkiállításon (1904) és a milánói nemzetközi kiállításon (1906) nagydíjakat nyertek. A hazai iparművészet fejlesztésén dolgozott.

Gaál Lajos (Kiskunhalas, 1827 – Kiskunhalas, 1909) gimnáziumi tanár

1848/49-es szabadságharc idején honvéd főhadnagyként harcolt. A kiskunhalasi református gimnáziumban tanított. A magyarok ős- és nyelvtörténetével foglalkozott. A helyi kuruc szobor létrehozásának kezdeményezője volt.

Gózon István (Kiskunhalas, 1821 – Kiskunhalas, 1912) földműves, parasztverselő

1848/49-es szabadságharcban a kiskun szabad lovascsapatban harcolt. Fuvarosként, csárdásként és pandúrként is dolgozott, majd az Iparszőlőkben gazdálkodott. 60 éves korától írt verseket a pusztai-, a betyár- és a paraszti életképek felhasználásával. Írásaiból közel ezeroldalnyi maradt ránk.

Grósz Ferenc (Kiskunhalas, 1900 – Kiskunhalas, 1962) építészmérnök

Mérnökként segédkezett Kiskunhalason a Schneider villák és óvoda, a Csipkeház, a városi óvóhelyek építéseinél. 1949 után, városi főmérnöki munkája idején történt meg a piaccsarnok, az autóbusz pályaudvar, a Sóstó- és a Natkai fürdő építése, fejlesztése.

Gyárfás István (Dömös, 1822 - Kiskunhalas, 1883) jogász, történész

Aljegyzőként, táblabíróként, királyi ügyészként, királyi tábla bíróként is dolgozott. Tudományos, régészeti, történeti és gyümölcsészeti írásokat is publikált. Ő írta meg a jászkunok történetét egy négykötetes monográfiába. 1878-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt.

Imreh Mária (Kiskunhalas, 1892 - Kiskunhalas, 1964) óvónő

1911-től a Kiskunhalasi Jótékony Nőegyleti Óvoda nevelője, és a kiskunhalasi szegénysorú óvodás gyermekek segítője volt. 1935-ben ingyenes tejakciót vezetett be az óvodája. 1962-ben aranydiplomát kapott munkája elismeréseként.

Karacs Teréz (Pest, 1808 - Békés, 1892) pedagógus, író

A magyar nőnevelés egyik úttörője. Pedagógiai írásokat publikált a nők nevelésének fontosságáról. Oktatóként több helyen (Máramarossziget, Miskolc, Pest, Kolozsvár) is dolgozott. 1877-től 1885-ig a kiskunhalasi református felsőbb leányiskola tanára volt.

Kmeth Sándor (Kiskunhalas, 1858 – Kiskunhalas, 1898) gazda

Régi kiskunhalasi gazdacsaládból származott. Sertéstenyésztéssel foglalkozott birtokán. 10 ezer forintos alapítványt hozott létre szegény sorsú iskolás gyermekek megsegítésére.

Kolmann István (Moson vm., 1805k. - Kiskunhalas, 1867) kocsmáros, vendéglős

Moson vármegyéből az 1840-es években költözött Kiskunhalasra. A nagyvendéglő bérlője volt. Az ő és felesége nevéhez fűződik a Sóstó fürdő megépítése (1862) és fellendítése.

Korda Imre (Kiskunhalas, 1853 – Kiskunhalas, 1914) gimnáziumi tanár, újságíró

Egy ideig országos és fővárosi lapok (Üstökös, Egyetértés, Hon, Budapesti Hírlap) újságírója volt. 1881 és 1910 között a kiskunhalasi református gimnáziumban tanított magyar irodalmat és bölcseletet. Nyelvészeti és tudományos írásokat publikált. 1882-től szerkesztésében jelent meg az első kiskunhalasi lap, a Halasi Újság.

Kovács Pál református lelkész, tanár

Több településen oktatóként és református lelkészként tevékenykedett. A kiskunhalasi református gimnázium professzortanáraként 1836-1852 és 1855-1856 között dolgozott. Szónoklattant és költészetet tanított. A debreceni főgimnázium igazgatója (1852-1855) volt.

Lakatos Vince (Mikelaka, 1907 – Budapest, 1978) író, filmrendező

Újságíróként 1933 és 1940 között a Halasi Hírlap, a Kunsági Napló és a Halasi Újság szerkesztője volt. Több regényt és szociográfiát (Árva népem, Zúg a nádas, Hatrongyos, Mécsvilágnál) írt. 1946-tól a Híradó és Dokumentumfilmgyárban dolgozott, ahol többször kiskunhalasi élményeit felhasználva rendezett filmet (Futóhomok, Kiskunság, Naplemente).

Latabár Endre (Kiskunhalas, 1811 – Miskolc 1873) színész, színházigazgató

Régi kiskunhalasi nemesi családból származott. A Latabár színész dinasztia alapítója. Operákban, színházi előadásokban játszott, rendezett és karmesterkedett több helyen. 1842-ben önálló színtársulatot alapított, amelyben a kor meghatározó, vezető színészei léptek fel. Színházigazgató volt Miskolcon és Kassán.

Markovits Mária (Kiskunhalas, 1875 – Kiskunhalas, 1954) fehérneművarró, csipkevarró

A „Halasi Csipke édesanyja”. Dékáni Árpáddal kezdték el a különleges iparművészeti alkotás tervezését és készítését. A csipkeműhely első vezetője volt. Az ő idejében a St. Louis-i világkiállításon (1904), a milánói nemzetközi kiállításon (1906), a párizsi (1937), és a berlini nemzetközi kézműipari kiállításokon (1938) nagydíjakat nyertek a csipkecsodák.

Dr. Monszpart László (Pusztacsákó, 1890 – Kiskunhalas, 1955) sebészorvos, kórházigazgató

Az első világháború frontján és Budapesten szerzett kimagasló sebész orvosi tapasztalatot. Kiskunhalason 1921-től városi főorvos, majd 1925-től 1949-ig a Bessenyei István Városi Közkórház orvos-igazgatója volt. Működése alatt az intézmény számos fejlesztésen és bővítésen ment át. 1937-ben, Magyarországon ő végzett először combnyakszegezést.

Nagy Czirok László (Kiskunhalas, 1883 – Kiskunhalas, 1970) hivatalnok, néprajzkutató

Tisztségviselőként és anyakönyvvezetőként dolgozott több településen is. A Kiskunság néprajzát, pusztai-, pásztor-, betyár- és népéletét kutatta és gyűjtötte. Számos könyve (Pásztorélet a Kiskunságon, Budártüzek mellett, Betyárélet a Kiskunságon) ma is szakirodalomnak számít. 1951-1953 között a Thorma János Múzeum vezetője volt.

Nagy Kálmán (Kiskunhalas, 1872 – Budapest, 1902) szobrász

Budapesten ösztöndíjas volt szobrászati munkái révén. Az 1900. évi Párizsi Világkiállításon a magyar népélet jellegzetes figuráinak megformázásáért ezüstérmet kapott. Kiskunhalas város megrendelésére készítette el Erzsébet királyné mellszobrát. Fiatalon, a magyar szobrászat nagy ígéreteként halt meg.

dr. Nagy Mór (Kiskunhalas, 1868. február 19. - Kiskunhalas, 1928. október 20.) ügyvéd, polgármester

Kiskunhalason majd Budapesten tanult. Ügyvédként dolgozott. 1903-tól 1909-ig polgármester volt városunkban. Az ő idején létesült többek között a Búsuló kuruc szobra (1904) és a szecessziós városháza (1905/1906). Polgármestersége után tiszteletbeli, vármegyei tiszti főügyész, majd városi közjegyző lett.

Nagy Szeder István id. (Kiskunhalas, 1876 – Kiskunhalas, 1936) építész, helytörténész

Több kiskunhalasi építkezésnél közreműködött (Takarékpénztár, Schneider Ignác és Utódai Cég telepe, Adóhivatal). Újságot szerkesztett (Halas). A helyi kisgazdamozgalom szervezője volt. 1920 után ő rendezte a városi levéltárat. Kiskunhalas egyik legkiemelkedőbb történetírója. Számtalan helytörténeti cikke, írása és könyve jelent meg.

Peterka József Sebestyén dr. (1768 – Kiskunhalas, 1823) orvos

Jászkun Kerület rendes orvosa és a Pesti Orvosi Kar tagja volt. Különösen sokat foglalkozott a Kiskun Kerület egészségügyével. Számos publikációja, könyve jelent meg egészségügyi és orvosi témákban.

Práger Ábrahám (Kiskunhalas, 1819k. - ?) orvos, honvéd főtiszt

1837-ben fejezte be tanulmányait a kiskunhalasi református gimnáziumban, ő volt itt az első izraelita vallású végzős. Pesten orvossá avatták. 1848/49-es szabadságharcban honvéd százados főorvosként szolgált. Ezredorvosként vonult nyugdíjba.

Révész György (Kiskunhalas, 1799 – Kiskunhalas, 1874) lakatosmester, helytörténész

1828 és 1871 között a kiskunhalasi asztalos és lakatos céh lakatosmestere volt. 1824 és 1874 között gyűjtötte és rendezte a Kiskunhalason és környékén, főként általa talált régészeti leleteket. Több ezer darabos gyűjteményét halála után a református gimnázium vette meg.

Stepanek Ernő (Cegléd, 1881 – Kiskunhalas, 1934) gimnáziumi rajztanár, festőművész, csipketervező

1906-tól tanított a kiskunhalasi református gimnáziumban, mint rajztanár. 1910-es évektől számtalan csipketervet készített. A Halasi Csipke jellegzetes klasszicizáló stílusa és ornamentikája az ő hatására alakult ki. Rendszeresen festett kiskunhalasi tájképeket és portrékat. Festményeit a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban is kiállították.

Szász Károly (Nagyenyed, 1829 – Budapest, 1905) református lelkész, püspök, író

Tanítóként dolgozott, majd református lelkészként szolgált több településen. Tudományos, irodalmi és fordítói munkásságot folytatott. 1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. 1884-ben a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökévé választották. A kiskunhalasi református egyház és gimnázium kiemelkedő pártolója volt.

Szathmáry Sándor (Kiskunhalas, 1853 – Kiskunhalas, 1912) gimnáziumi tanár, igazgató, gazdálkodó

1878-tól segédtanára, 1881-től tanára volt a kiskunhalasi református gimnáziumnak. Számtant, latin nyelvet és fizikát oktatott. 1899-1911 között az intézmény igazgatójává nevezték ki. Kiskunhalas gyümölcstermesztési kultúrájának fellendítője volt. Ő honosította meg többek között a kiffer körtét a környéken.

Szilády Áron (Ságvár, 1837 – Kiskunhalas, 1922) református lelkész, akadémikus, országgyűlési képviselő

1863-tól haláláig református lelkészként szolgált Kiskunhalason. 1865 és 1878 között a város országgyűlési képviselőjének választották. Tudományos munkát folytatott az irodalom és nyelvészet területén. 1861-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Saját korában a kiskunhalasi kulturális- és közélet egyik irányítójának és szervezőjének számított.

Thorma János (Kiskunhalas, 1870 - Nagybánya, 1937) festőművész

Budapesten, Münchenben és Párizsban tanult nagynevű mesterektől festeni. 1896-ban részt vett a nagybányai festőtelep létrehozásában, melynek egyik legkiemelkedőbb művésze lett. Legjelentősebb festményei: Szenvedők, Aradi vértanúk, október hatodika; Talpra magyar; Október elsején. 1975-től Kiskunhalas díszpolgára.

Thúry József (Makád, 1861. december 25. – Szabadka, 1906. május 22.) magyar nyelvész, turkológus

Kunszentmiklóson és Budapesten tanult. Nemzetközi, tudományos tanulmányutakon vett részt. A török-magyar nyelvek rokonságának, a magyar őstörténet és irodalom kutatója volt. 1888-tól a kiskunhalasi református gimnázium tanáraként majd könyvtárosaként dolgozott. 1903-tól a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt.

Tormássy János (Kecskemét, 1746 – Kiskunhalas, 1814) református lelkész, püspök, író

1777-től haláláig Kiskunhalas református lelkipásztoraként szolgált. Az 1790-1791. országgyűlés református prédikátora volt. 1807-ben a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökévé választották. Alapítványt tett a helyi református konviktus létrehozásáért. Jelentős egyház írói munkásságot végzett, számos publikációja megjelent.

Tóth János (Karcag, 1774 – Kiskunhalas, 1826) jogász, hivatalnok, helytörténész

1796-tól 1814-ig Kiskunhalason tisztségviselő (jegyző, tanácsos, aljegyző) volt. 1814-től a kiskunhalasi református egyház főgondnokaként szolgált. 1815-től a Kiskun Kerületnél törvényszéki ítélőbíró lett. Rendezte a városi és a református egyház levéltárát. Először ő írta meg a Kiskunhalas város és a helyi református közösség történetét.

Ván Benjámin (Kiskunhalas, 1892 – Kiskunhalas, 1985) református lelkész, író

Református lelkipásztor volt 1927-1937 között Látrányban, majd 1937-től 1953-ig Kiskunhalason. Nagyhatású prédikátor és egyházi író volt. Több írása és könyve (Napra forgok, Tört vetés) is megjelent.

Vári Szabó István (Kiskunhalas, 1827 – Kiskunhalas, 1906) jogász, polgármester

Ügyvédként végzett. Részt vett az 1848/49-es szabadságharc számos csatájában. Kossuth Lajos kormányzó egyik futára volt. 1872-ben Kiskunhalas első polgármestere lett. A város újkori modernizációja az ő polgármestersége alatt (1872-1891, 1893-1903) indult el. 1900-től haláláig a kiskunhalasi református egyház főgondnoka volt.

Vas Imre (Kiskunhalas, 1870 – Budapest, 1914k.) gazdálkodó, parasztköltő

Műkedvelő népi színtársulatot hozott létre, amely még a fővárosban is fellépett. Tagja volt a kiskunhalasi agrárszocialista mozgalomnak. Első felesége halála után kezdett el verseket írni, de csak egy elbeszélő és lírai verseskötete maradt ránk.

Vass Lajos (Kiskunhalas, 1921 – Kiskunhalas, 1993) tanító, iskolaigazgató

1945-től kezdett kiskunhalasi külterületi iskolában tanítani. 1946-tól Rekettyén körzeti iskolaigazgató, majd 1951-től városi tanulmányi felügyelő is volt. 1954 és 1990 között városi tanácstagként is dolgozott. A második világháborús áldozatok emlékoszlopának kezdeményezője volt. 1988-tól Kiskunhalas Pro Urbe díjasa, majd 1992-től díszpolgára is.

Zsigray Julianna (Törökszentmiklós, 1903 – Kiskunhalas, 1987) író, költő

Első írásai a Nyugat című lapban jelentek meg. 1930-1944 között a Singer és Wolfner Könyvkiadó lektora, 1939-től 1940-ig Az Én Újságom szerkesztője volt. 1960-as években költözött Kiskunhalasra. 1931 és 1986 között több igen népszerű történelmi- és életregényt (Szüts Mara házassága, A Sugár úti palota, Tékozló élet) írt.


(Összeállította: Végső István)

Hasznos információk
Segélyhívó telefonszámok, felnőtt és gyermek háziorvosi rendelők
elérhetőségei, továbbá a helyi gyógyszertárak, közszolgáltatók,
közigazgatási intézmények, közjegyzők, tömegközlekedési
kirendeltségek, egyházak adatai
Helyi busz menetrend
Kiskunhalas Város helyi menetrend szerinti
autóbusz járatainak menetrendje
Adóslista
Önkormányzatunk felé adóhátralékkal
rendelkező cégek és magánszemélyek listája
Ebrendészet
Önkormányzati ebrendészet információi,
felhívásai, átvehető kutyák fényképes listája
Lakossági bejelentő
Véleménye, vagy problémája van? Írjon nekünk!
Vásárnaptár
Országos kirakodó-, autó-, termény-, állat-
és kutya vásár, továbbá zsibvásár időpontjai