Van hozzáférése? | lépjen be
Váltás az akadálymentes honlapra2017. július 23. | Ma Lenke napja van.

Keresés

Találatok a következő kifejezésre: minta

Cikkek

28
06
2017

Pályázó neve: Kiskunhalas Város Önkormányzata

Projekt azonosító száma:  KEOP-2.4.0/B/2F/10-11-2012-0001

Projekt címe: Kiskunhalas, Jókai utcai települési szilárd hulladéklerakó, mint szennyező forrás, és a lerakó által okozott szennyezés megszüntetése

Támogatás összege: 1.550.803.226 Ft

Támogatás intenzitása: 100%

Bővebben...
25
04
2017

A csipkevarrás már a 17. századtól magas színvonalú volt Magyarországon. Mégis a magyar varrott csipke új, semmihez sem hasonlítható fejezete a halasi csipke megalkotásával kezdődött, mely Dékáni Árpád rajztanár nevéhez fűződik, aki 1886-ban főiskolai tanulmányai elvégzése után, a halasi gimnáziumban kezdte meg tanári és egyben művészi pályafutását. Dékáni eredeti magyar mintákkal és új technikával akarta létrehozni az általa elképzelt új csipkét. 1902-ben bemutatta terveit az Iparművészeti Társulatnak, amely azokat érdekesnek találta. Az 1903-ban megrendezett Iparművészeti Kiállításon aranyérmet szavaztak meg a halasi csipkének és az 1904- es világkiállításon St.Louisban már elkápráztatta a nemzetközi közönséget is, megelőzve ezzel az akkor már ismert brüsszeli csipkét. Dékáni megálmodott csipketerveit a kiemelkedő tehetségű helyi fehérneművarró, Markovics Mária valósította meg, aki hosszas próbálkozás után találta meg a más varrott csipkéhez nem hasonlítható megoldást. Technikájának különlegessége abban rejlik, hogy a motívumokat erőteljes körvonal (kontúr) vesz körül, a köztes teret pedig szövő- öltéssel (stoppolás) és a hurok- öltés 60 féle változatával töltik ki. Tehát az „anyagot”, a csipkét tűvel és cérnával, teljes egészében kézimunkával hozták és hozzák létre, mind a mai napig. Az idők során a kézzel varrt csipkére nem tudott hatni az elgépiesedett világ, épp ez teszi a világon egyedülállóvá. A halasi csipke, egy iparművészeti remek, amely ennél fogva nem viseli magán a népművészeti hagyományok jegyeit. A halasi csipkét – egyediségét, utánozhatatlanságát elismerve – 1935- ben védjegyezték. Azóta még a legkisebb (2,5 cm) Halason készült csipkében is megtalálható a három egymáson keresztbe fektetett hal, amelyek elhelyezkedése is pontosan meghatározott. Ahhoz, hogy valaki halasi csipkevarró legyen, mindig is az elhivatottság, a türelem, a kitartás, valamint a csipkevarráshoz való vonzódás volt a legfontosabb. Soha nem volt kikötés az iskolai végzettség, nem volt szükség semmilyen más művészeti tanulmányokra. A csipkevarrás fortélyait az új tanulók a műhelyben sajátították el. Először a kontúrozást kontúrozóktól. Ennek az időtartama 4 – 6 hónap. Ezután következett a 60 féle csipkeöltés megtanulása. Ennek a betanításában szinte mindenki részt vett: ki amelyiket jobban tudta, kedvence volt, azt tanította meg. Ez 12 – 14 hónapot vett igénybe, a tanuló ügyességétől függően. A betanítás folyamata a mai napig változatlan, a különbség csupán annyi, hogy csak akkor jöhet új jelentkező, ha az alapítványnak szüksége van létszámbővítésre. Ma a halasi csipkét kilenc halasi csipkevarró – teljes művészi szabadsággal – az eredeti rajzok és motívumok felhasználásával, természetes alapanyagú, lehelet-finom cérnával, száz százalékos kézimunkával és tradicionális 60 féle öltésminta variációjával varrja. Ezáltal lesz minden csipke egyedi darab, amelyen mindig csak ketten dolgoznak: a kontúrozó (ez külön szakma), és a csipkevarró. A munka időigényességét mutatja, hogy van 4 – 5 munkaórával elkészült csipke (2,5 cm – 3 cm), viszont a nagy terítők megvarrásához (50 -60 cm átmérővel) 4500 – 5000 munkaóra szükséges. A halasi csipke fontos szereplője a magyar diplomáciai életnek, ezáltal is építve az ország imázsát. A Külügyminisztérium által 2001 novembere óta utaztatott, 22 csipkéből álló, a több mint 110 éves történetet bemutató „bőrönd kiállítás” az európai és ázsiai magyar nagykövetségek szervezésében sok látogatót vonzott és fontos része volt a Magyarország kulturális értékeit bemutató külföldi rendezvénysorozatnak. (például a Magyar Magic Londonban 2004- ben.) Ez a kiállítás 2008 szeptemberétől a kanadai nagyvárosokban volt látható, majd 2009. júniusától a New York-i kulturális évad részeként Amerikát hódította meg. Pillanatnyilag a washingtoni nagykövetségünk vendégei csodálhatják meg.


1902 óta a világ több híressége kapott halasi csipkét a magyar állam ajándékaként. Többek között Alice Roosevelt, IV Károly és Zita királyné, Julianna holland királynő, míg a múlt század végén, 1996- ban II. János Pál pápa, 2000-ben Hitachi japán hercegnő. A halasi csipke 2001 óta hivatalosan is szerepel a diplomáciai protokoll ajándéklistáján. Mádl Dalma asszony jóvoltából a libanoni, a ciprusi és az osztrák köztársasági elnök felesége, a japán császárné és II. Erzsébet brit uralkodó, 2006-ban pedig Bush amerikai elnök felesége, 2008-ban a jordán királyné, 2012-ben XVI. Benedek pápa is a halasi csipkével megajándékozottak sorába lépett. Mindemellett a halasi csipke kultúrákat összekötő híd is. A számos hazai és külföldi kiállításon való részvétellel mindenütt hirdetik a magyar iparművészet sokszínűségét, az általunk évenként megrendezésre kerülő nemzetközi csipkekiállítások alkalmával pedig lehetőséget adnak a világ „csipkéseinek”, hogy Kiskunhalason, a halasi csipke bölcsőjénél találkozzanak, és ennek minden évben 1500 – 2000 látogató a nyertese. A város oktatási intézményei szintén sokat megtesznek, hogy a halasi csipkét minden gyerek megismerje. A Csipkemúzeum rendszeres látogatói az óvodás és iskolás csoportok. A város középiskoláiban több év óta érettségi tétel a halasi csipke múltja, jelene. Nagyon sok a felsőoktatásban részt vevő nem csak halasi diák, akik évfolyam vagy szakdolgozatot készítenek a halasi csipkéről.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források): 

Sütő József: Halasi csipkeismertető /1936./

Janó Ákos – Vorák József: Halasi csipke /1969./

László Emőke – Pásztor Emese – Szakál Aurél: Halasi csipke album /1999./ 

Sz. Csorba Tibor: Halasi csipke Erdei 

T. Lilla: A cérnába szőtt évszázad – a halasi csipke 110 éve /2012/ 

http://www.muosz.hu/cikk.php?page=szakosztalyok&id=4508&fo=6&iid=53 

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: 

www.halasicsipke.hu

25
04
2017

A kiskunhalasi református templom

1667-ben épült az első állandó „oratórium” – ahogy elődeink a templomokat nevezték-, helyét a mai épület nyugati oldalán találjuk, 1696-ban bővítették, és 1702-ben tornyot építettek hozzá. A régi torony megőrzésével, ahhoz új alapokon szélesebb és hosszabb, famennyezetű templomhajót illesztettek. Az épület felszentelése 1772 novemberében a Szentháromság tiszteletére történt. A harmadik, máig fennálló templom létrehozásában döntő szerepet játszott Toóth János egyházi főgondnok, világi jegyző. 1813 szeptemberében az egyháztanács új torony emelését határozta el. Az új tornyot nem a régi helyén, nyugati oldalon helyezték el, a Fő utcára néző keleti homlokzaton. Tervezői és kivitelezői: Schwörtz János és fia kőműves mesterek és Brandstadter János ácsmester voltak. A hajót keleti és nyugati irányban meghosszabbították, a déli és északi oldalfalakat az ablakok párkánymagasságáig meghagyták, és kívülről melléfalazták a boltozattartó pilléreket, majd a két falat összekötötték és boltívekkel zárták le a pillérek sorát. 1823. november 23-án az emlékeztető márványtábla elhelyezésével befejeződött a templom építése.

A három tölgyfaajtó Tomó Imre halasi asztalos remeke, a padokat Ötvös János pesti asztalos készítette. A szószék és az úrasztala Jaguitz pesti asztalos tervei nyomán Oberfrank Antal asztalos, Molnár Mihály képfaragó és Lieb Antal aranyozó egri mesterek munkái. A klasszicista templombelső jellegzetessége a boltívekkel záruló mennyezet, valamint a szabadon hagyott déli fal mentén felállított szószékek és az úrasztalát három oldalról körülölelő karzat. Az épület a református oratórium kiérlelt típusa. Építészeti formája a felvilágosodás és a reformkor határán.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információit megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Szűcs Károly-Szakál Aurél: Kiskunhalas építészeti emlékei 1770-1945, 2001. 

Nagy-Szeder István: Adatok Kiskunhalas város történetéhez 1923.

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.kiskunhalas.hu



A kiskunhalasi Új Református Temető

Mivel a régi Református Temetőben a 20. század elején egyre kevesebb temetkezési hely volt, így szükségessé vált egy új sírkert létrehozása. 1918-ban nyitották meg ezt a temetőt. Ván Benjámin lelkész búcsúztatta az első halottat.

A részben felszámolt régi Református Temető sírjainak egy része is itt van. A temető mai területe 58.012 m2.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája:

Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach- Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002.

Szűcs Károly – Végső István: KISKUNHALAS, A CSIPKE VÁROSA - Városnéző séták és kerékpártúrák. Halas Galéria, Kiskunhalas, 2010. 

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.aldasbekesseg.hu



Az 1. világháborúban elhunyt zsidók emléktáblája

A zsinagóga főbejáratánál balra, a Petőfi u. 1. sz. alatt található az emléktábla. Az 1926. máj. 20-án elhelyezett műtárgy anyaga márvány, amelyen a háborúban elesett 21 zsidó hősi halott neve olvasható. Tulajdonosa a helyi Zsidó Hitközösség. 


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Lehóczki György: Kiskunhalasi emléktáblák. In.: Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas Almanach, 2002. 387. o.

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.kiskunhalasizsidosag.hu



Baky-kripta

A régi Református Temető fontos értékei a Református Sírkőkert és a Baky-kripta. Kimagaslik a körülötte megmaradt festői, 1800-1900 közötti sírjelek közül, a temető legszebb sírboltja. 1890 körül, neogótikus stílusban épült. Falazata sárga téglából (keramit) készült. Egy magasított dombon áll, amelyre lépcsőn lehet feljutni. Az építmény egy üres termet tartalmaz faragott, díszes ajtóval lezárva, felül kör alakú világító ablakokkal. A felső épületet, kb. 0,5 méter magas kovácsoltvas kerítés veszi körül. Alul helyezkedik el a sírkamra, melynek bejárata a keleti oldal földszintjén nyílik, szintén díszes kovácsoltvas ajtón keresztül. 1894-ben temették bele az első elhunytat. Az épület indiai jeleket, formákat hordoz. A csúcsíves, fiatornyokkal ellátott kisméretű kápolna alsó szintjén a kriptát, felette az imateret találjuk. Historizáló stílusa – az eklektikus történelemszemléletnek megfelelően – a par excellence nemzeti református hit és a dicső nemzeti múlt összeválogatásának következménye.  2013. április hónapban műemléki tájékoztató táblát helyezett el rajta a Pásztortűz Egyesület. 


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Baky István: Régi Református temető és sírkert. In.: Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas Almanach, 2002. 447-490. 

Szakál Aurél – Szűcs Károly: Kiskunhalas építészeti emlékei 1770-1945. 

Végső István (szerk.) Kiskunhalas országosan védett műemlékei. (katalógus) 2013

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.kiskunhalas.hu



Erzsébet királyné mellszobra

1902-ben készült carrarai márványból. Nagy Kálmán szobrász alkotása. Először a város közgyűlési termében volt elhelyezve. Nagy ünnepség keretében adták át. 1955 óta a Thorma János Múzeum gyűjteményébe tartozik. 2001 óta a Csipkeház előterében található meg. 


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája: 

Szűcs Károly: Nagy Kálmán szobrász élete (1872-1902) = Halasi Múzeum.

Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 125. évfordulójára. Thorma János Múzeum Alapítvány, Kiskunhalas, 1999. p.449-456 

Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas Almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. p. 364-365. 

Szűcs Károly – Végső István: Kiskunhalas a csipke városa - Városnéző séták és kerékpártúrák. Halas Galéria, Kiskunhalas, 2010.



Kiskunhalasi Baptista Temető

A baptisták 1935-től használják temetőként ezt az 1920-as években vásárolt területet. 2363 m2 alapterületű, de csupán a déli részén találhatóak sírok. Egy ház is volt a temetőben, de helyére 2001-ben egy ravatalozó épült. Közel 60-70 sír található a területen.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája:

Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach - Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. 

Szűcs Károly – Végső István: KISKUNHALAS, A CSIPKE VÁROSA - Városnéző séták és kerékpártúrák. Halas Galéria, Kiskunhalas, 2010. 

 A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.baptistatemplom.hu



Kiskunhalasi izraelita temető

Az első zsidók a 18. század közepén érkeztek városunkba, de a letelepedésüket csupán a század végén engedélyezték. A város a mai Lomb utcai óvodától észak-keletre a katolikus temető sarkában jelölt ki nekik temetkezőhelyet a 19. század elején. A határai nem voltak pontosítva, ezt csak 1851-re határozták meg, és kerítették el a „keresztény” területektől. A 3570 m2 alapterületű izraelita temetőhöz tartozik a 19. századi építésű ravatalozó és a csőszház is.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája:

Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas Almanach, 2002. 503-505. o. 

Szűcs Károly – Végső István: Kiskunhalas a csipke városa - Tájak, Korok, Múzeumok 

Végső István – Simko Balázs: Zsidósors Kiskunhalason – kisvárosi út a holokauszthoz. L’Harmattan, 2007.

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.kiskunhalasizsidosag.hu



Kiskunhalasi Római Katolikus Templom

A 1767-ben Mária Terézia parancsára a város telket ajándékozott a templom, a kántor- és paplak építésére. Az építés végrehajtásával a királynő Grassalkovich Antal grófot, kamarai elnököt bízta meg, aki 1767-ben a Királyi Kamara építőmesterével megegyezett abban, hogy a halasi templomnak legyen tornya, és a szentély alatt kriptája. Az alapkő letétele 1767. május 15-én történt. A Gföller Jakab tervei alapján barokk stílusban készült, teljesen kész épületet 1770-ben Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére szentelték fel. A hosszházas, késő barokk csarnoktemplom a korabeli belterület határán, egy természetes dombon áll. A téglaépület 32 méter hosszú, 14 méter homlokzati szélességű, az oldalfal magassága 12 méter. 1934-ben az egyházközség képviselő-testülete elhatározta, hogy a templomot kibővítik úgy, hogy 3000 embert képes legyen befogadni. A régi épület stílusát követő bővítést befejezve a templomot 1940 októberében újraszentelték. Az utolsó jelentős változás a mennyezeti freskók festése volt 1944 tavaszán. Helyi sajátosságnak tekinthető a templom névadó szentjeinek a kiválasztása. Az egyházalapító Szent Péter és Szent Pál atyák szobra a homlokzaton a halasi katolikus egyház újraalapítására hívta fel a figyelmet.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információit megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Szűcs Károly - Szakál Aurél: Kiskunhalas építészeti emlékei 1770-1945. 

Gacsári Kiss Sándor: Kiskunhalas – Alsóvárosi Római Katolikus plébánia története 1991.

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.kiskunhalas.hu, www.halasplebania.hu



Köteles-kálvária

Sóstói mészkőből készült. Eredetileg a római katolikus temető területén állították fel (a mai Lomb utcai óvoda területén), a 18. századra jellemző népies barokk stílusban. 1825-ben új Krisztus-szobor készült „Öreg Gyenge Király Istvány istenes költségén”. 1966-ban műemlékké nyilvánították. 1976-ban állították a templom mellé. 2014-ben megvalósult a méltóbb, a dombról lefelé néző elhelyezése.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források): 

Gacsári Kiss Sándor: Kiskunhalas – alsóvárosi római katolikus plébánia története. Alsóvárosi Római Katolikus Egyházközség, Kiskunhalas, 1991. 

Lehóczki György: Kiskunhalasi szobrok, emléktáblák. = Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. 

Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. p. 362.-363. 

Szűcs Károly – Végső István: Kiskunhalas a csipke városa - Városnéző séták és kerékpártúrák. Halas Galéria, Kiskunhalas, 2010.

 


Női lovas szobor

Szabó Iván szobrászművész női lovasszobrának felállítási ideje: 1973. ápr. 30., helye a Hősök ligete. A szobor eredeti címe: Sportlovasnő. A bronzból készült alkotás magassága a kőfallal együtt 185 cm. 19 évig a Mezőgazdasági Kiállítás lovas pályájának bejáratát díszítette.

Amikor a pálya helyére a BNV egyik pavilonja került, a szobrot Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a nagy lovas múlttal rendelkező Kiskunhalas Határőr Dózsa lovasiskolájának elismeréseként a városnak ajándékozta. Tulajdonosa Kiskunhalas Város Önkormányzata. A szobor talapzatán a Halasi Ló és Lovasbarátok Klubja 2010-ben márványtáblát helyezett el.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Szakál Aurél: Kiskunhalas Almanach – Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról - Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. 



Simon Ferenc: Lány madárral szobor

A Martonosi Pál Városi Könyvtár északi oldalánál található bronzból készült szobrot 1973. augusztus 18-án helyezték el. Az avató ünnepségen beszédet mondott Vass Lajos igazgató, a Városi Művelődési Bizottság elnöke. A madarat a tenyerében tartó leány a béke, a barátság jelképes megfogalmazása. Az alkotás ünnepélyes felavatása az alkotmány ünnepének tiszteletére történt. A szobor tulajdonosa Kiskunhalas Város Önkormányzata.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Horváth Róbert: Kiskunhalas szobrai: Lány madárral (Halasi Hírek, 1977. 09. 28. 8. sz.) 

Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas Almanach, 361. oldaltól



Szilády Áron Református Gimnázium épülete

A gimnázium alapítási évének 1664-et tekintik. A református templom melletti intézmény latin iskolaként működött. Az egyházközösség kezdetben igen szerény lehetőséget tudott biztosítani az oktatáshoz, eleinte csak írást és olvasást, később számolást, éneket és hittant is tanítottak, valamint a latin nyelv elemeit is megismerték. 1715-ben a református templom mellett álló iskola új épületet kapott, amelyben lehetőség nyílt több osztály elhelyezésére. Az iskola épületét többször kibővítették. 1771-ben egy, 1796-ban két tantermet építettek. Ezekkel a bővítésekkel együtt 5 tanteremből, a bentlakó diákok szállásából, egy kisebb lakásból és melléképületből álló iskola alakult ki. Az 1880-as évektől egyre sűrűbben jelentkeztek a földszintes gimnázium építésének vagy áthelyezésének igénye. Szilády Áron lelkész Szász Károly református püspökkel és Péter Dénes főgondnokkal nagyvonalú tervet dolgozott ki, amit sikerült a presbitériummal elfogadtatni. A Kossuth utca belső szakaszán lévő, több mint száz éve nem használt temetőparkot megfelezték, és az egyik részét eladták a városnak, a másik felében pedig a leendő gimnázium helyét tűzték ki. 1891 márciusában a presbiteri gyűlés új főgimnázium felépítését határozta el, és egyben megbízta Kauser József budapesti főépítészt a tervek elkészítésével. A Kossuth utcára néző, nyújtott homlokzatot az egyszerű, világos tagolás jellemzi A halasi főgimnázium egyemeletes neoreneszánsz épületébe 1892 szeptemberében költözhettek be a diákok és tanárok.

Az építési program alapján egy többfunkciós intézmény jött létre, amely nemcsak az oktatást, de a tudós professzorok szakmai munkáját és az iskolán kívüli művelődést is segítette. 11 nagyméretű tanterem, több szakelőadó, szertár mellett három könyvtárhelyiség is volt az épületben. Néhány év múlva megépült a tornacsarnok is, azonban felszerelésére, berendezésére csak az 1920-as években került sor. Az épületet körülvevő tereket 1900 körül Vass Elek városi műkertész díszfákkal és cserjékkel ültette be. Az 1970-es években Horváth János biológia tanár számos növényritkaságokat telepített a kertbe. Vasrácsos téglakerítéssel körülvett épület akkor a város legszebb és legnagyobb épülete volt. 1964-ben új szárnnyal bővítették az iskolát, 2011-ben készült el a korszerű bejárat.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információit megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Szűcs Károly – Szakál Aurél: Kiskunhalas építészeti emlékei 1770-1945, 39-41. 

Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története, 2004 

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.szilady.net



Tájház

Eredetileg a 18. század végén vagy a 19. század elején épült itt ház egy redemptus telekre. A mai építmény az Orbán és a Baki család tulajdona volt. 1879-ben építették ezt a nádtetős, faoszlopos tornácú parasztházat. A szabadon álló, földszintes, deszkaoromzatos, náddal fedett nyeregetetős épület hosszabbik oldalával az utcavonalra néz. A déli, udvari homlokzata előtt faoszlopos, lécsoros mellvédű tornác található, kis hajlásszögű, cserepezett fél nyeregtetővel.

Belépve az épületbe, a bejárattal szemben, középen szabadkéményes konyha emlékeztet az elmúlt korokra. A háromosztatú épületben a konyhából nyílik a tisztaszoba, 3 melyet hálószobának is használtak. Itt kapott helyett az 1920-30-as évekből származó cserépkályha. A konyhából nyíló másik helyiségben egy új építésű kemence látható. A telken jászlakkal ellátott istálló, az udvaron egy hordozható gabonahombár, amely Mélykútról került ide. A Tájház olyan jellegzetes halasi gazdaház, amely megőrizte a 19. század végének, 20. század elejének halasi parasztpolgári tárgyait, bemutatja a kor életviszonyait és a városi állattartás-gazdálkodás építményeit. 1983 óta tájházként működik.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Szűcs Károly - Szakál Aurél: Kiskunhalas építészeti emlékei 1770-1945. 

Thorma János Múzeum-Halasi Múzeum Alapítvány, Kiskunhalas, 2001. 63. 

Végső István (szerk.) Kiskunhalas országosan védett műemlékei. (katalógus) Pásztortűz Egyesület, Kiskunhalas, 2013.

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.halasikultura.hu


 

Kiskunhalasi Martonosi Pál Városi Könyvtár

Az első nyilvános könyvtárát 1897-ben alapította Halas városa. Állománya a II. világháború során megsemmisült, így az intézményt újra kellett alapítani. Erre 1949-ben került sor. Jelentős fejlődésnek az '50-es évektől indult, 1952-ben már főfoglalkozású könyvtárost – a későbbi névadó igazgatót, Martonosi Pált – bízták meg a könyvtárosi munkák ellátásával. A következő évtől már járási könyvtárként működött. Az intézményben folyó szakmai munka elismerését jelzi, hogy 1971-ben, 1974-ben és 1977- ben elnyerte a Kiváló könyvtár címet. Igazgatója, Martonosi Pál a könyvtárügyben kifejtett tevékenységéért 1974-ben Állami-díjat kapott. 1999-ben az Év könyvtára címmel tüntették ki. A könyvtár általános gyűjtőkörű közművelődési nyilvános könyvtár. Legnagyobb értéke a gyűjteménye és szolgáltatásai. Több mint 120 ezer állományegységgel rendelkezik. Ennek legnagyobb része könyv, de a kisnyomtatványoktól az audiovizuális dokumentumokig a dokumentumtípusok széles köre megtalálható az állományban. Igen értékes szakirodalmi, gyermekkönyvtári, helyismereti és idegen nyelvű könyvgyűjteménye van. A könyvtár használói tájékoztatást kérhetnek a helyi és más könyvtárak szolgáltatásairól, helyben és kölcsönzéssel használhatják a helyi, könyvtárközi kölcsönzéssel az ország bármely könyvtárának gyűjteményét. Szakirodalmi tájékoztatást és technikai szolgáltatásokat kérhetnek, a felnőttképzés keretében számítógép-használati ismereteket kapnak. A könyvtár a környékbeli települések közül egyedüliként e-Magyarország Pontként a digitális írástudás fejlesztését segíti. 


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Szakál Aurél: Kiskunhalasi Városi Könyvtár In.: Kiskunhalas Almanach - /szerk. Szakál Aurél, Kiskunhalas, 2002. - 546. o./ 8. 

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: 

 http://www.vkhalas.hu E-mail: kkhalas@vkhalas.hu



Thorma János: Talpra magyar! című festménye

Thorma János 1898-1936 között festette a Talpra magyar! című festményt, 4x6 méteres vászonra. Elképzelése az volt, hogy a Nemzeti Múzeum lépcsőjén örökíti meg a Nemzeti dalt a forradalom napján elszavaló költőt. Az első felvázolás után újragondolta a helyszínt. Feldarabolta, megsemmisítette a vásznat. Gyakran évekre abbahagyta a munkát, miközben más témákba fogott. 1903-ban új kép megfestésébe kezdett. Végső változatában a kép színtere az Egyetem tér. Ide helyezte át a jelenetet, amikor Petőfi az egyetemi ifjaknak újra elszavalja a Nemzeti dalt. Valósággal újraálmodta Pest belvárosának ezt a terét, hiszen azokból a házakból akkorra már alig állott valami. A főbb szereplők egyértelműen felismerhetőek a festményen, Vasvári Pál és Jókai Mór alakja, a tizenkét pont kéziratának fehér papírlapjai is kivehetőek. A nagy vásznon végső soron két kép van. Az egyik a Petőfi alakja köré tömörülők, sötétebbre hangolt, árnyékosabb fele, a másik a szemben álló bal oldali rész képe. Több, mint 50 alak (polgár, paraszt, diák) kavarog az 1848. március 15-nek emléket állító hatalmas történelmi festménye.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információit megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Murádin Jenő: Thorma János 1848-as képei – A „Talpra magyar!” és az „Aradi vértanúk” históriája, 1998 .

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: 

www.thormajanosmuzeum.hu



Thorma János: „Aradi vértanúk” című festménye

Thorma János 1893-1896 között festette rendkívüli alapossággal az „Aradi vértanúk” című festményt. Ez a legnagyobb méretű magyar történelmi képek egyike. A festmény az 1849. október 6-a leggyászosabb pillanatát, a 9 honvéd tábornok kivégzését ábrázolja. A kép kompozíciója egyszerű, olyan, mint egy pillanatfelvétel. A halálraítéltek alakjai egyértelműen felismerhetőek, azonosíthatóak. Thorma megkisebbítette a vásznat. A bitófák mögötti részt vágta le, majd az égboltból metszett le egy sávot. A végleges nagyság 350x640 cm maradt, az eredetileg 4x8 méteres vászonból. A festmény nemcsak a gyász, a múltra való emlékezés jegyében született, hanem a felemelő helytállás példáját megfogalmazó alkotás. Bródy Sándor így nyilatkozott a festményről: „Legnagyobb kegyelettel szolgáltatta a legszebb misét a mártírokért.” Bemutatása napján az emberek sorban álltak, hogy bejuthassanak és megnézhessék. A képnek rendkívüli érzelmi hatása volt. Olyan meghatottság fogta el a közönséget, - nemcsak az öreg katonákat, hanem politikusokat, írókat, művészeket, amilyent képzőművészeti alkotás ritkán tudott kelteni. A festmény a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Kiskunhalason letétként látható több mint 50 esztendeje.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információit megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Murádin Jenő: Thorma János 1848-as képei – A „Talpra magyar!” és az „Aradi vértanúk” históriája, 1998 

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe:

www.thormajanosmuzeum.hu



Halas Táncegyüttes

Kiskunhalas az Alföld egyik jellegzetes, a XV. századtól mezővárosként funkcionáló települése, amely a Duna-Tisza közti homokhátságon fekszik a Kiskunságban. A város hagyományai között a néptánc-mozgalomnak nem jutott számottevő szerep a múltban. A Halas Táncegyüttes, mely 1988-ban alakult, ezt a hiányt próbálta pótolni. Tagjai diákok, főiskolai hallgatók, egyéb munkakörben dolgozó fiatalok, akik népünk tánchagyományainak megőrzését, azok eredeti viseletben való megjelenítését tűzték ki célul Kiskunhalason, immár több mint 25 éve. A Halas Táncegyüttes repertoárja az egész Kárpát-medence tánchagyományát felölelve hiteles képet igyekszik adni a magyarság népművészetéről. A táncegyüttes zenei kíséretét Szabó Zoltán és zenekara látja el, melynek tagjai a legtöbb magyar tájegység zenéjét kitűnően ismerik. Az együttes és a zenekar gyakori résztvevői voltak belföldi és külföldi fesztiváloknak (Székesfehérvár, Lenti, Körmend, Veszprém, Szombathely, Bonyhád), külföldi meghívások (Lengyelország, Svájc, Görögország, Belgium, Franciaország, Lettország, Litvánia, Németország, Kanada, Tajvan, Bosznia) ahol kiemelkedő sikereket értek el. A csoportok kiemelkedő eredményének tudható be 1991. október 23-a, amikor az együttes elnyerte az országos Arany minősítést. 1996. május 18-án Pécsváradon az országban harmadikként Kiváló minősítést kapott. 1996.augusztus 20-án a Képviselő- testület a Halas Táncegyüttesnek Kiskunhalas Városért kitüntetést adományozott. Még ebben az évben az együttes bejutott a megyei KI MIT TUD? döntőjéből a Duna Televízió előválogatójába Siófokra, majd két táncukkal a műsorba. A Halas Táncegyüttest jelenlegi felállása szerint három csoport alkotja. A felnőtt csoport: ők a folytonosság képviselői az immár 25 éves Halas Táncegyüttes életében. A legifjabb nemzedék képviselői az alsó tagozatos általános iskolásokból álló, négy éve szerveződött gyermekcsoport. Az együttes harmadik csoportja a felnőtt kezdőké, akik szintén négy éve alakultak. A csoportok borudvarok, szüreti napok, fesztiválok és egyéb városi, illetve civil rendezvények rendszeres résztvevői. Mindhárom csoport tagjait a közösség ereje mellett a népzene és a néptánc varázsa vonzotta és vonzza ma is. Az együttes 1991-óta alapítványi formában, Néptánc Kulturális Alapítvány néven működik. Az Alapítvány az ifjúság és a felnőtt lakosság néphagyományának és néptánckultúrájának megőrzésére, művelésére jött létre. Célja, hogy felélessze a népdalének és néptánc hagyományait, ápolja azokat, ilyen jellegű anyagi forrásokat gyűjtsön. További feladata a Halas Táncegyüttes támogatása, műsorának széleskörű bemutatása, a hazai és külföldi nagyközönség körében a magyar népzene és néptánc iránti érdeklődésének felkeltése és annak megtartása. A Halas Táncegyüttes működése fontos, hiszen hozzájárul tánckultúránk megőrzéséhez; a város hírnevét öregbíti és értékes szabadidős tevékenységet teremt sokak számára.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információit megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Tóth Ilona: Közösségi Kalauz 1997. Halasi Tükör:1996. május 18. Kiskunhalas „kiváló táncegyüttese” 

Halasi Tükör: 1996. augusztus 20. A Halas Táncegyüttes 



Búsuló kuruc-szobor

Az 1904. nov. 27-én felállított Búsuló kuruc szobor a kardjára támaszkodó kurucot ábrázol, amelynek anyaga sóskúti mészkő. A szobrot a Rákóczi szabadságharcban 1703. okt. 5-én e térségben harcolt kuruc vitézek közül hősi halált halt 234 katona emlékezetére emelték. A szoboravató ünnepség 1904. nov. 27-én a református templomban kezdődött, ahol Szilády Áron lelkész tartott prédikációt. Az istentisztelet után 11 órakor történt a leleplezés. Az avatás az egész város ünnepe volt. A korbeli fényképeken hatalmas tömeg látható. A szobor előtt hatalmas kőlappal lefedett sír található az 1920-as évek óta, amelyben - méltó emléket állítva a kor katonáinak, - a 234 elesett kuruc hős földi maradványai nyugszanak.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas Almanach, 2002. 365.

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: 

www.kiskunhalas.hu


 

Az I. világháború hősi halottainak emlékműve - (Hősök szobra)

A szoborcsoport a Hősök terén található. A felállítás ideje: 1926. június. 13. Anyaga: Mészkő. A két obeliszk oldalán a háborúban elesettek nevei olvashatóak. A korabeli fotók és leírások alapján több százan vettek részt az ünnepségen, többek között Horthy Miklós akkori kormányzó is jelen volt. Az emlékművet Thuróczy Dezső polgármester leplezte le, ünnepi avató beszédet mondott báró Prónay György nemzetgyűlési képviselő.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források:

Lehóczki György: Kiskunhalasi szobrok, in: Kiskunhalas Almanach, 2002. 366. o.

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: 

www.kiskunhalas.hu



A kiskunhalasi szégyenkő

A kiskunhalasi bazalt szégyenkő a református templom mellett található. A 17. században volt használatos. Most két műkő állványon van. Az országban számos helyen található hasonló (középkori) büntetési eszköz a templomok mellett. A márványtáblája szerint a következő funkciót töltötte be: „Eredetileg a templomban a bejárat mellett volt, erre a kőre ültették, vagy állították közmegvetésre azokat, akiket valamely vétekben bűnösnek ítéltek. Pl. vasárnap munkát végez, lop, házasságtörő, parázna, hazudik, káromkodik, felebarátját sérti, szidalmazza. A fekete szégyenkőre állították, vagy ültették fekete lepellel letakarva a templomban az eklézsiakövetésre ítéltet. Ez a büntetésforma 1792-ig állt fenn.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információit megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Bognár Zoltán: Szilády Áron. Budapest 1987. Szilády Áron: Szégyenkő, Magyar Nyelv 1906. 177. o. 

Szilády Áron: Eklézsia-követés. Magyar Nyelv, 1908. 369. o.

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe:

 www.kiskunhalas.hu



Csipkevarró szobor

A csipkevarró szobor Barth Károly és Mozer Ilona szobrászművészek alkotása a Csipkeház bejáratánál, Kossuth u. 37/a található. A szobor Markovits Máriát, az első csipkevarrót és Dékáni Árpádot, az első csipketervezőt ábrázolja. Az alkotás a Halasi Csipke Alapítvány által 1994-ben készült, örök emléket állítva a Halasi Csipke megteremtőinek. Az alkotás életnagyságúnál kisebb (4/5) méretarányban készült, a körülvevő enteriőr nyerstéglafal, pergolakerítés és díszburkolat Kuminka István főépítész tervei alapján készült.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információit megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás forrásosok):

Lehóczki György: Szobrok In.: Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach 2002. 380. o.

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: 

www.halasicsipke.hu


 

Thorma János Múzeum

A református egyház által 1874-ben alapított gimnáziumi régiségtárból jött létre. A II. Világháború ideje alatt súlyos veszteség érte. 1950-ben államosították, és felvette a halasi születésű festő, Thorma János nevét. Épülete egy 1887-ből származó polgárház, (az ún. Kolozsvári-Kiss ház). A Múzeum tárgyainak és tételeinek száma több mit százezer. A gyűjtemény elsősorban néprajzi és helytörténeti jellegű (11 ezer db), de régészeti (19 ezer db), numizmatikai (7.000 db), képző- és iparművészeti (ötezer db) anyagot is tartalmaz. Jelentős még az adattár (23.000 db), fotótár (25.000 db), könyvtár (12.000 db). Legérdekesebb látnivalói: a csólyospálosi avar üveg ivókürt, a balotai honfoglalás-kori sírlelet, az 1784-es kiskunhalasi céhlevél és városábrázolás, Thorma János „Talpra Magyar és az „Aradi vértanúk„ című festményei.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információit megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Gyarmati Andrea: Kiskunhalasi intézmények. In: Szakál Aurél (szerk): Kiskunhalas Almanach, 2002, 542-543.

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe:

www.thormajanosmuzeum.hu



Halasi Csipke

A csipkevarrás már a 17. századtól magas színvonalú volt Magyarországon. Mégis a magyar varrott csipke új, semmihez sem hasonlítható fejezete a halasi csipke megalkotásával kezdődött, mely Dékáni Árpád rajztanár nevéhez fűződik, aki 1886-ban főiskolai tanulmányai elvégzése után, a halasi gimnáziumban kezdte meg tanári és egyben művészi pályafutását. Dékáni eredeti magyar mintákkal és új technikával akarta létrehozni az általa elképzelt új csipkét. 1902-ben bemutatta terveit az Iparművészeti Társulatnak, amely azokat érdekesnek találta. Az 1903-ban megrendezett Iparművészeti Kiállításon aranyérmet szavaztak meg a halasi csipkének és az 1904- es világkiállításon St.Louisban már elkápráztatta a nemzetközi közönséget is, megelőzve ezzel az akkor már ismert brüsszeli csipkét. Dékáni megálmodott csipketerveit a kiemelkedő tehetségű helyi fehérneművarró, Markovics Mária valósította meg, aki hosszas próbálkozás után találta meg a más varrott csipkéhez nem hasonlítható megoldást. Technikájának különlegessége abban rejlik, hogy a motívumokat erőteljes körvonal (kontúr) vesz körül, a köztes teret pedig szövő- öltéssel (stoppolás) és a hurok- öltés 60 féle változatával töltik ki. Tehát az „anyagot”, a csipkét tűvel és cérnával, teljes egészében kézimunkával hozták és hozzák létre, mind a mai napig. Az idők során a kézzel varrt csipkére nem tudott hatni az elgépiesedett világ, épp ez teszi a világon egyedülállóvá. A halasi csipke, egy iparművészeti remek, amely ennél fogva nem viseli magán a népművészeti hagyományok jegyeit. A halasi csipkét – egyediségét, utánozhatatlanságát elismerve – 1935- ben védjegyezték. Azóta még a legkisebb (2,5 cm) Halason készült csipkében is megtalálható a három egymáson keresztbe fektetett hal, amelyek elhelyezkedése is pontosan meghatározott. Ahhoz, hogy valaki halasi csipkevarró legyen, mindig is az elhivatottság, a türelem, a kitartás, valamint a csipkevarráshoz való vonzódás volt a legfontosabb. Soha nem volt kikötés az iskolai végzettség, nem volt szükség semmilyen más művészeti tanulmányokra. A csipkevarrás fortélyait az új tanulók a műhelyben sajátították el. Először a kontúrozást kontúrozóktól. Ennek az időtartama 4 – 6 hónap. Ezután következett a 60 féle csipkeöltés megtanulása. Ennek a betanításában szinte mindenki részt vett: ki amelyiket jobban tudta, kedvence volt, azt tanította meg. Ez 12 – 14 hónapot vett igénybe, a tanuló ügyességétől függően. A betanítás folyamata a mai napig változatlan, a különbség csupán annyi, hogy csak akkor jöhet új jelentkező, ha az alapítványnak szüksége van létszámbővítésre. Ma a halasi csipkét kilenc halasi csipkevarró – teljes művészi szabadsággal – az eredeti rajzok és motívumok felhasználásával, természetes alapanyagú, lehelet-finom cérnával, száz százalékos kézimunkával és tradicionális 60 féle öltésminta variációjával varrja. Ezáltal lesz minden csipke egyedi darab, amelyen mindig csak ketten dolgoznak: a kontúrozó (ez külön szakma), és a csipkevarró. A munka időigényességét mutatja, hogy van 4 – 5 munkaórával elkészült csipke (2,5 cm – 3 cm), viszont a nagy terítők megvarrásához (50 -60 cm átmérővel) 4500 – 5000 munkaóra szükséges. A halasi csipke fontos szereplője a magyar diplomáciai életnek, ezáltal is építve az ország imázsát. A Külügyminisztérium által 2001 novembere óta utaztatott, 22 csipkéből álló, a több mint 110 éves történetet bemutató „bőrönd kiállítás” az európai és ázsiai magyar nagykövetségek szervezésében sok látogatót vonzott és fontos része volt a Magyarország kulturális értékeit bemutató külföldi rendezvénysorozatnak. (például a Magyar Magic Londonban 2004- ben.) Ez a kiállítás 2008 szeptemberétől a kanadai nagyvárosokban volt látható, majd 2009. júniusától a New York-i kulturális évad részeként Amerikát hódította meg. Pillanatnyilag a washingtoni nagykövetségünk vendégei csodálhatják meg.

1902 óta a világ több híressége kapott halasi csipkét a magyar állam ajándékaként. Többek között Alice Roosevelt, IV Károly és Zita királyné, Julianna holland királynő, míg a múlt század végén, 1996- ban II. János Pál pápa, 2000-ben Hitachi japán hercegnő. A halasi csipke 2001 óta hivatalosan is szerepel a diplomáciai protokoll ajándéklistáján. Mádl Dalma asszony jóvoltából a libanoni, a ciprusi és az osztrák köztársasági elnök felesége, a japán császárné és II. Erzsébet brit uralkodó, 2006-ban pedig Bush amerikai elnök felesége, 2008-ban a jordán királyné, 2012-ben XVI. Benedek pápa is a halasi csipkével megajándékozottak sorába lépett. Mindemellett a halasi csipke kultúrákat összekötő híd is. A számos hazai és külföldi kiállításon való részvétellel mindenütt hirdetik a magyar iparművészet sokszínűségét, az általunk évenként megrendezésre kerülő nemzetközi csipkekiállítások alkalmával pedig lehetőséget adnak a világ „csipkéseinek”, hogy Kiskunhalason, a halasi csipke bölcsőjénél találkozzanak, és ennek minden évben 1500 – 2000 látogató a nyertese. A város oktatási intézményei szintén sokat megtesznek, hogy a halasi csipkét minden gyerek megismerje. A Csipkemúzeum rendszeres látogatói az óvodás és iskolás csoportok. A város középiskoláiban több év óta érettségi tétel a halasi csipke múltja, jelene. Nagyon sok a felsőoktatásban részt vevő nem csak halasi diák, akik évfolyam vagy szakdolgozatot készítenek a halasi csipkéről.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források): 

Sütő József: Halasi csipkeismertető /1936./

Janó Ákos – Vorák József: Halasi csipke /1969./

László Emőke – Pásztor Emese – Szakál Aurél: Halasi csipke album /1999./ 

Sz. Csorba Tibor: Halasi csipke Erdei 

T. Lilla: A cérnába szőtt évszázad – a halasi csipke 110 éve /2012/ 

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: 

www.halasicsipke.hu



Kiskunhalasi tulipános ládák

A kiskunhalasi Thorma János Múzeum néprajzi gyűjteményében 22 ruhanemű tárolására szolgáló láda van. Közülük 19 faragással díszített, 1 láda barokk stílusú, 4 láda festett virágokkal díszített, 2 láda sem faragással, sem festett virágokkal nem ékes. A véséssel díszített, egységes stílusjegyeket mutató ládák használata jellemző volt Kiskunhalason. A ládák faragott díszítésűek, ezek minden esetben tulipános, stilizált tulipános, vagy azok keveréke. A szimmetrikus faragások két egyforma mezőben készültek. A mezőket vésett keret határolja. A nagyobb és későbbi ládákra már a fiók megléte is jellemző. Az egyszínű, sötétre festés a jellemző. Leginkább a 19. században használták.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információit megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Halasi Múzeum Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 125. évfordulójára

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: 

www.kiskunhalas.hu

24
04
2017

csipkevarrónő

(Kiskunhalas, 1922. január 21.– )

1975: Kiskunhalas város díszpolgára

„1935-ben kezdte meg a halasi csipke varrását, melyet a Háziipari Szövetkezet keretében jelenleg is végez. Lelkes, mintagyűjtő tevékenységének köszönhető, hogy a háború idején elkallódott, illetve magánszemélyek birtokába jutott eredeti rajzok és mintadarabok jelenleg is felhasználásra kerülhetnek. E tevékenysége folytán jelenleg mintegy 2000 db-os minta-kollekció áll a Háziipari Szövetkezet rendelkezésére. Nagy szeretettel és szorgalommal vesz részt a „Halasi Csipke”-varrás tanításában, s az eredeti rajzok további felkutatásában.”


21
04
2017

A kiskunhalasi református templom

1667-ben épült az első állandó „oratórium” – ahogy elődeink a templomokat nevezték-, helyét a mai épület nyugati oldalán találjuk, 1696-ban bővítették, és 1702-ben tornyot építettek hozzá. A régi torony megőrzésével, ahhoz új alapokon szélesebb és hosszabb, famennyezetű templomhajót illesztettek. Az épület felszentelése 1772 novemberében a Szentháromság tiszteletére történt. A harmadik, máig fennálló templom létrehozásában döntő szerepet játszott Toóth János egyházi főgondnok, világi jegyző. 1813 szeptemberében az egyháztanács új torony emelését határozta el. Az új tornyot nem a régi helyén, nyugati oldalon helyezték el, a Fő utcára néző keleti homlokzaton. Tervezői és kivitelezői: Schwörtz János és fia kőműves mesterek és Brandstadter János ácsmester voltak. A hajót keleti és nyugati irányban meghosszabbították, a déli és északi oldalfalakat az ablakok párkánymagasságáig meghagyták, és kívülről melléfalazták a boltozattartó pilléreket, majd a két falat összekötötték és boltívekkel zárták le a pillérek sorát. 1823. november 23-án az emlékeztető márványtábla elhelyezésével befejeződött a templom építése.

A három tölgyfaajtó Tomó Imre halasi asztalos remeke, a padokat Ötvös János pesti asztalos készítette. A szószék és az úrasztala Jaguitz pesti asztalos tervei nyomán Oberfrank Antal asztalos, Molnár Mihály képfaragó és Lieb Antal aranyozó egri mesterek munkái. A klasszicista templombelső jellegzetessége a boltívekkel záruló mennyezet, valamint a szabadon hagyott déli fal mentén felállított szószékek és az úrasztalát három oldalról körülölelő karzat. Az épület a református oratórium kiérlelt típusa. Építészeti formája a felvilágosodás és a reformkor határán.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információit megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Szűcs Károly-Szakál Aurél: Kiskunhalas építészeti emlékei 1770-1945, 2001. 

Nagy-Szeder István: Adatok Kiskunhalas város történetéhez 1923.

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.kiskunhalas.hu


 

A kiskunhalasi Új Református Temető

Mivel a régi Református Temetőben a 20. század elején egyre kevesebb temetkezési hely volt, így szükségessé vált egy új sírkert létrehozása. 1918-ban nyitották meg ezt a temetőt. Ván Benjámin lelkész búcsúztatta az első halottat.

A részben felszámolt régi Református Temető sírjainak egy része is itt van. A temető mai területe 58.012 m2.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája:

Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach- Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002.

Szűcs Károly – Végső István: KISKUNHALAS, A CSIPKE VÁROSA - Városnéző séták és kerékpártúrák. Halas Galéria, Kiskunhalas, 2010. 

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: http://www.aldasbekesseg.hu


 

Az 1. világháborúban elhunyt zsidók emléktáblája

A zsinagóga főbejáratánál balra, a Petőfi u. 1. sz. alatt található az emléktábla. Az 1926. máj. 20-án elhelyezett műtárgy anyaga márvány, amelyen a háborúban elesett 21 zsidó hősi halott neve olvasható. Tulajdonosa a helyi Zsidó Hitközösség. 


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Lehóczki György: Kiskunhalasi emléktáblák. In.: Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas Almanach, 2002. 387. o.

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.kiskunhalasizsidosag.hu


 

Baky-kripta

A régi Református Temető fontos értékei a Református Sírkőkert és a Baky-kripta. Kimagaslik a körülötte megmaradt festői, 1800-1900 közötti sírjelek közül, a temető legszebb sírboltja. 1890 körül, neogótikus stílusban épült. Falazata sárga téglából (keramit) készült. Egy magasított dombon áll, amelyre lépcsőn lehet feljutni. Az építmény egy üres termet tartalmaz faragott, díszes ajtóval lezárva, felül kör alakú világító ablakokkal. A felső épületet, kb. 0,5 méter magas kovácsoltvas kerítés veszi körül. Alul helyezkedik el a sírkamra, melynek bejárata a keleti oldal földszintjén nyílik, szintén díszes kovácsoltvas ajtón keresztül. 1894-ben temették bele az első elhunytat. Az épület indiai jeleket, formákat hordoz. A csúcsíves, fiatornyokkal ellátott kisméretű kápolna alsó szintjén a kriptát, felette az imateret találjuk. Historizáló stílusa – az eklektikus történelemszemléletnek megfelelően – a par excellence nemzeti református hit és a dicső nemzeti múlt összeválogatásának következménye.  2013. április hónapban műemléki tájékoztató táblát helyezett el rajta a Pásztortűz Egyesület. 


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Baky István: Régi Református temető és sírkert. In.: Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas Almanach, 2002. 447-490. 

Szakál Aurél – Szűcs Károly: Kiskunhalas építészeti emlékei 1770-1945. 

Végső István (szerk.) Kiskunhalas országosan védett műemlékei. (katalógus) 2013

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.kiskunhalas.hu


 

Erzsébet királyné mellszobra

1902-ben készült carrarai márványból. Nagy Kálmán szobrász alkotása. Először a város közgyűlési termében volt elhelyezve. Nagy ünnepség keretében adták át. 1955 óta a Thorma János Múzeum gyűjteményébe tartozik. 2001 óta a Csipkeház előterében található meg. 


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája: 

Szűcs Károly: Nagy Kálmán szobrász élete (1872-1902) = Halasi Múzeum.

Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 125. évfordulójára. Thorma János Múzeum Alapítvány, Kiskunhalas, 1999. p.449-456 

Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas Almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. p. 364-365. 

Szűcs Károly – Végső István: Kiskunhalas a csipke városa - Városnéző séták és kerékpártúrák. Halas Galéria, Kiskunhalas, 2010.

 


Kiskunhalasi Baptista Temető

A baptisták 1935-től használják temetőként ezt az 1920-as években vásárolt területet. 2363 m2 alapterületű, de csupán a déli részén találhatóak sírok. Egy ház is volt a temetőben, de helyére 2001-ben egy ravatalozó épült. Közel 60-70 sír található a területen.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája:

Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach - Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. 

Szűcs Károly – Végső István: KISKUNHALAS, A CSIPKE VÁROSA - Városnéző séták és kerékpártúrák. Halas Galéria, Kiskunhalas, 2010. 

 A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: http://www.baptistatemplom.hu


 

Kiskunhalasi izraelita temető

Az első zsidók a 18. század közepén érkeztek városunkba, de a letelepedésüket csupán a század végén engedélyezték. A város a mai Lomb utcai óvodától észak-keletre a katolikus temető sarkában jelölt ki nekik temetkezőhelyet a 19. század elején. A határai nem voltak pontosítva, ezt csak 1851-re határozták meg, és kerítették el a „keresztény” területektől. A 3570 m2 alapterületű izraelita temetőhöz tartozik a 19. századi építésű ravatalozó és a csőszház is.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája:

Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas Almanach, 2002. 503-505. o. 

Szűcs Károly – Végső István: Kiskunhalas a csipke városa - Tájak, Korok, Múzeumok 

Végső István – Simko Balázs: Zsidósors Kiskunhalason – kisvárosi út a holokauszthoz. L’Harmattan, 2007.

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: http://www.kiskunhalasizsidosag.hu/



Kiskunhalasi Római Katolikus Templom

A 1767-ben Mária Terézia parancsára a város telket ajándékozott a templom, a kántor- és paplak építésére. Az építés végrehajtásával a királynő Grassalkovich Antal grófot, kamarai elnököt bízta meg, aki 1767-ben a Királyi Kamara építőmesterével megegyezett abban, hogy a halasi templomnak legyen tornya, és a szentély alatt kriptája. Az alapkő letétele 1767. május 15-én történt. A Gföller Jakab tervei alapján barokk stílusban készült, teljesen kész épületet 1770-ben Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére szentelték fel. A hosszházas, késő barokk csarnoktemplom a korabeli belterület határán, egy természetes dombon áll. A téglaépület 32 méter hosszú, 14 méter homlokzati szélességű, az oldalfal magassága 12 méter. 1934-ben az egyházközség képviselő-testülete elhatározta, hogy a templomot kibővítik úgy, hogy 3000 embert képes legyen befogadni. A régi épület stílusát követő bővítést befejezve a templomot 1940 októberében újraszentelték. Az utolsó jelentős változás a mennyezeti freskók festése volt 1944 tavaszán. Helyi sajátosságnak tekinthető a templom névadó szentjeinek a kiválasztása. Az egyházalapító Szent Péter és Szent Pál atyák szobra a homlokzaton a halasi katolikus egyház újraalapítására hívta fel a figyelmet.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információit megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Szűcs Károly - Szakál Aurél: Kiskunhalas építészeti emlékei 1770-1945. 

Gacsári Kiss Sándor: Kiskunhalas – Alsóvárosi Római Katolikus plébánia története 1991.

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: http://www.kiskunhalas.hu, http://www.halasplebania.hu



Köteles-kálvária

Sóstói mészkőből készült. Eredetileg a római katolikus temető területén állították fel (a mai Lomb utcai óvoda területén), a 18. századra jellemző népies barokk stílusban. 1825-ben új Krisztus-szobor készült „Öreg Gyenge Király Istvány istenes költségén”. 1966-ban műemlékké nyilvánították. 1976-ban állították a templom mellé. 2014-ben megvalósult a méltóbb, a dombról lefelé néző elhelyezése.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források): 

Gacsári Kiss Sándor: Kiskunhalas – alsóvárosi római katolikus plébánia története. Alsóvárosi Római Katolikus Egyházközség, Kiskunhalas, 1991. 

Lehóczki György: Kiskunhalasi szobrok, emléktáblák. = Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas almanach. 

Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. p. 362.-363. 

Szűcs Károly – Végső István: Kiskunhalas a csipke városa - Városnéző séták és kerékpártúrák. Halas Galéria, Kiskunhalas, 2010.


 

Női lovas szobor

Szabó Iván szobrászművész női lovasszobrának felállítási ideje: 1973. ápr. 30., helye a Hősök ligete. A szobor eredeti címe: Sportlovasnő. A bronzból készült alkotás magassága a kőfallal együtt 185 cm. 19 évig a Mezőgazdasági Kiállítás lovas pályájának bejáratát díszítette.

Amikor a pálya helyére a BNV egyik pavilonja került, a szobrot Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a nagy lovas múlttal rendelkező Kiskunhalas Határőr Dózsa lovasiskolájának elismeréseként a városnak ajándékozta. Tulajdonosa Kiskunhalas Város Önkormányzata. A szobor talapzatán a Halasi Ló és Lovasbarátok Klubja 2010-ben márványtáblát helyezett el.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Szakál Aurél: Kiskunhalas Almanach – Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról - Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002. 



Simon Ferenc: Lány madárral szobor

A Martonosi Pál Városi Könyvtár északi oldalánál található bronzból készült szobrot 1973. augusztus 18-án helyezték el. Az avató ünnepségen beszédet mondott Vass Lajos igazgató, a Városi Művelődési Bizottság elnöke. A madarat a tenyerében tartó leány a béke, a barátság jelképes megfogalmazása. Az alkotás ünnepélyes felavatása az alkotmány ünnepének tiszteletére történt. A szobor tulajdonosa Kiskunhalas Város Önkormányzata.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Horváth Róbert: Kiskunhalas szobrai: Lány madárral (Halasi Hírek, 1977. 09. 28. 8. sz.) 

Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas Almanach, 361. oldaltól



Szilády Áron Református Gimnázium épülete

A gimnázium alapítási évének 1664-et tekintik. A református templom melletti intézmény latin iskolaként működött. Az egyházközösség kezdetben igen szerény lehetőséget tudott biztosítani az oktatáshoz, eleinte csak írást és olvasást, később számolást, éneket és hittant is tanítottak, valamint a latin nyelv elemeit is megismerték. 1715-ben a református templom mellett álló iskola új épületet kapott, amelyben lehetőség nyílt több osztály elhelyezésére. Az iskola épületét többször kibővítették. 1771-ben egy, 1796-ban két tantermet építettek. Ezekkel a bővítésekkel együtt 5 tanteremből, a bentlakó diákok szállásából, egy kisebb lakásból és melléképületből álló iskola alakult ki. Az 1880-as évektől egyre sűrűbben jelentkeztek a földszintes gimnázium építésének vagy áthelyezésének igénye. Szilády Áron lelkész Szász Károly református püspökkel és Péter Dénes főgondnokkal nagyvonalú tervet dolgozott ki, amit sikerült a presbitériummal elfogadtatni. A Kossuth utca belső szakaszán lévő, több mint száz éve nem használt temetőparkot megfelezték, és az egyik részét eladták a városnak, a másik felében pedig a leendő gimnázium helyét tűzték ki. 1891 márciusában a presbiteri gyűlés új főgimnázium felépítését határozta el, és egyben megbízta Kauser József budapesti főépítészt a tervek elkészítésével. A Kossuth utcára néző, nyújtott homlokzatot az egyszerű, világos tagolás jellemzi A halasi főgimnázium egyemeletes neoreneszánsz épületébe 1892 szeptemberében költözhettek be a diákok és tanárok.

Az építési program alapján egy többfunkciós intézmény jött létre, amely nemcsak az oktatást, de a tudós professzorok szakmai munkáját és az iskolán kívüli művelődést is segítette. 11 nagyméretű tanterem, több szakelőadó, szertár mellett három könyvtárhelyiség is volt az épületben. Néhány év múlva megépült a tornacsarnok is, azonban felszerelésére, berendezésére csak az 1920-as években került sor. Az épületet körülvevő tereket 1900 körül Vass Elek városi műkertész díszfákkal és cserjékkel ültette be. Az 1970-es években Horváth János biológia tanár számos növényritkaságokat telepített a kertbe. Vasrácsos téglakerítéssel körülvett épület akkor a város legszebb és legnagyobb épülete volt. 1964-ben új szárnnyal bővítették az iskolát, 2011-ben készült el a korszerű bejárat.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információit megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Szűcs Károly – Szakál Aurél: Kiskunhalas építészeti emlékei 1770-1945, 39-41. 

Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története, 2004 

www.szilady.net

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.szilady.net



Tájház

Eredetileg a 18. század végén vagy a 19. század elején épült itt ház egy redemptus telekre. A mai építmény az Orbán és a Baki család tulajdona volt. 1879-ben építették ezt a nádtetős, faoszlopos tornácú parasztházat. A szabadon álló, földszintes, deszkaoromzatos, náddal fedett nyeregetetős épület hosszabbik oldalával az utcavonalra néz. A déli, udvari homlokzata előtt faoszlopos, lécsoros mellvédű tornác található, kis hajlásszögű, cserepezett fél nyeregtetővel.

Belépve az épületbe, a bejárattal szemben, középen szabadkéményes konyha emlékeztet az elmúlt korokra. A háromosztatú épületben a konyhából nyílik a tisztaszoba, 3 melyet hálószobának is használtak. Itt kapott helyett az 1920-30-as évekből származó cserépkályha. A konyhából nyíló másik helyiségben egy új építésű kemence látható. A telken jászlakkal ellátott istálló, az udvaron egy hordozható gabonahombár, amely Mélykútról került ide. A Tájház olyan jellegzetes halasi gazdaház, amely megőrizte a 19. század végének, 20. század elejének halasi parasztpolgári tárgyait, bemutatja a kor életviszonyait és a városi állattartás-gazdálkodás építményeit. 1983 óta tájházként működik.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Szűcs Károly - Szakál Aurél: Kiskunhalas építészeti emlékei 1770-1945. 

Thorma János Múzeum-Halasi Múzeum Alapítvány, Kiskunhalas, 2001. 63. 

www.halasikultura.hu 

Végső István (szerk.) Kiskunhalas országosan védett műemlékei. (katalógus) Pásztortűz Egyesület, Kiskunhalas, 2013.

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.halasikultura.hu

 


Kiskunhalasi Martonosi Pál Városi Könyvtár

Az első nyilvános könyvtárát 1897-ben alapította Halas városa. Állománya a II. világháború során megsemmisült, így az intézményt újra kellett alapítani. Erre 1949-ben került sor. Jelentős fejlődésnek az '50-es évektől indult, 1952-ben már főfoglalkozású könyvtárost – a későbbi névadó igazgatót, Martonosi Pált – bízták meg a könyvtárosi munkák ellátásával. A következő évtől már járási könyvtárként működött. Az intézményben folyó szakmai munka elismerését jelzi, hogy 1971-ben, 1974-ben és 1977- ben elnyerte a Kiváló könyvtár címet. Igazgatója, Martonosi Pál a könyvtárügyben kifejtett tevékenységéért 1974-ben Állami-díjat kapott. 1999-ben az Év könyvtára címmel tüntették ki. A könyvtár általános gyűjtőkörű közművelődési nyilvános könyvtár. Legnagyobb értéke a gyűjteménye és szolgáltatásai. Több mint 120 ezer állományegységgel rendelkezik. Ennek legnagyobb része könyv, de a kisnyomtatványoktól az audiovizuális dokumentumokig a dokumentumtípusok széles köre megtalálható az állományban. Igen értékes szakirodalmi, gyermekkönyvtári, helyismereti és idegen nyelvű könyvgyűjteménye van. A könyvtár használói tájékoztatást kérhetnek a helyi és más könyvtárak szolgáltatásairól, helyben és kölcsönzéssel használhatják a helyi, könyvtárközi kölcsönzéssel az ország bármely könyvtárának gyűjteményét. Szakirodalmi tájékoztatást és technikai szolgáltatásokat kérhetnek, a felnőttképzés keretében számítógép-használati ismereteket kapnak. A könyvtár a környékbeli települések közül egyedüliként e-Magyarország Pontként a digitális írástudás fejlesztését segíti. 


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Szakál Aurél: Kiskunhalasi Városi Könyvtár In.: Kiskunhalas Almanach - /szerk. Szakál Aurél, Kiskunhalas, 2002. - 546. o./ 8. 

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: 

 http://www.vkhalas.hu E-mail: kkhalas@vkhalas.hu



Thorma János: Talpra magyar! című festménye

Thorma János 1898-1936 között festette a Talpra magyar! című festményt, 4x6 méteres vászonra. Elképzelése az volt, hogy a Nemzeti Múzeum lépcsőjén örökíti meg a Nemzeti dalt a forradalom napján elszavaló költőt. Az első felvázolás után újragondolta a helyszínt. Feldarabolta, megsemmisítette a vásznat. Gyakran évekre abbahagyta a munkát, miközben más témákba fogott. 1903-ban új kép megfestésébe kezdett. Végső változatában a kép színtere az Egyetem tér. Ide helyezte át a jelenetet, amikor Petőfi az egyetemi ifjaknak újra elszavalja a Nemzeti dalt. Valósággal újraálmodta Pest belvárosának ezt a terét, hiszen azokból a házakból akkorra már alig állott valami. A főbb szereplők egyértelműen felismerhetőek a festményen, Vasvári Pál és Jókai Mór alakja, a tizenkét pont kéziratának fehér papírlapjai is kivehetőek. A nagy vásznon végső soron két kép van. Az egyik a Petőfi alakja köré tömörülők, sötétebbre hangolt, árnyékosabb fele, a másik a szemben álló bal oldali rész képe. Több, mint 50 alak (polgár, paraszt, diák) kavarog az 1848. március 15-nek emléket állító hatalmas történelmi festménye.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információit megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Murádin Jenő: Thorma János 1848-as képei – A „Talpra magyar!” és az „Aradi vértanúk” históriája, 1998 .

http://www.muzeum.halas.hu

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: 

http://www.muzeum.halas.hu



Thorma János: „Aradi vértanúk” című festménye

Thorma János 1893-1896 között festette rendkívüli alapossággal az „Aradi vértanúk” című festményt. Ez a legnagyobb méretű magyar történelmi képek egyike. A festmény az 1849. október 6-a leggyászosabb pillanatát, a 9 honvéd tábornok kivégzését ábrázolja. A kép kompozíciója egyszerű, olyan, mint egy pillanatfelvétel. A halálraítéltek alakjai egyértelműen felismerhetőek, azonosíthatóak. Thorma megkisebbítette a vásznat. A bitófák mögötti részt vágta le, majd az égboltból metszett le egy sávot. A végleges nagyság 350x640 cm maradt, az eredetileg 4x8 méteres vászonból. A festmény nemcsak a gyász, a múltra való emlékezés jegyében született, hanem a felemelő helytállás példáját megfogalmazó alkotás. Bródy Sándor így nyilatkozott a festményről: „Legnagyobb kegyelettel szolgáltatta a legszebb misét a mártírokért.” Bemutatása napján az emberek sorban álltak, hogy bejuthassanak és megnézhessék. A képnek rendkívüli érzelmi hatása volt. Olyan meghatottság fogta el a közönséget, - nemcsak az öreg katonákat, hanem politikusokat, írókat, művészeket, amilyent képzőművészeti alkotás ritkán tudott kelteni. A festmény a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Kiskunhalason letétként látható több mint 50 esztendeje.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információit megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Murádin Jenő: Thorma János 1848-as képei – A „Talpra magyar!” és az „Aradi vértanúk” históriája, 1998 

www.muzeum.halas.hu

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe:

www.muzeum.halas.hu



Halas Táncegyüttes

Kiskunhalas az Alföld egyik jellegzetes, a XV. századtól mezővárosként funkcionáló települése, amely a Duna-Tisza közti homokhátságon fekszik a Kiskunságban. A város hagyományai között a néptánc-mozgalomnak nem jutott számottevő szerep a múltban. A Halas Táncegyüttes, mely 1988-ban alakult, ezt a hiányt próbálta pótolni. Tagjai diákok, főiskolai hallgatók, egyéb munkakörben dolgozó fiatalok, akik népünk tánchagyományainak megőrzését, azok eredeti viseletben való megjelenítését tűzték ki célul Kiskunhalason, immár több mint 25 éve. A Halas Táncegyüttes repertoárja az egész Kárpát-medence tánchagyományát felölelve hiteles képet igyekszik adni a magyarság népművészetéről. A táncegyüttes zenei kíséretét Szabó Zoltán és zenekara látja el, melynek tagjai a legtöbb magyar tájegység zenéjét kitűnően ismerik. Az együttes és a zenekar gyakori résztvevői voltak belföldi és külföldi fesztiváloknak (Székesfehérvár, Lenti, Körmend, Veszprém, Szombathely, Bonyhád), külföldi meghívások (Lengyelország, Svájc, Görögország, Belgium, Franciaország, Lettország, Litvánia, Németország, Kanada, Tajvan, Bosznia) ahol kiemelkedő sikereket értek el. A csoportok kiemelkedő eredményének tudható be 1991. október 23-a, amikor az együttes elnyerte az országos Arany minősítést. 1996. május 18-án Pécsváradon az országban harmadikként Kiváló minősítést kapott. 1996.augusztus 20-án a Képviselő- testület a Halas Táncegyüttesnek Kiskunhalas Városért kitüntetést adományozott. Még ebben az évben az együttes bejutott a megyei KI MIT TUD? döntőjéből a Duna Televízió előválogatójába Siófokra, majd két táncukkal a műsorba. A Halas Táncegyüttest jelenlegi felállása szerint három csoport alkotja. A felnőtt csoport: ők a folytonosság képviselői az immár 25 éves Halas Táncegyüttes életében. A legifjabb nemzedék képviselői az alsó tagozatos általános iskolásokból álló, négy éve szerveződött gyermekcsoport. Az együttes harmadik csoportja a felnőtt kezdőké, akik szintén négy éve alakultak. A csoportok borudvarok, szüreti napok, fesztiválok és egyéb városi, illetve civil rendezvények rendszeres résztvevői. Mindhárom csoport tagjait a közösség ereje mellett a népzene és a néptánc varázsa vonzotta és vonzza ma is. Az együttes 1991-óta alapítványi formában, Néptánc Kulturális Alapítvány néven működik. Az Alapítvány az ifjúság és a felnőtt lakosság néphagyományának és néptánckultúrájának megőrzésére, művelésére jött létre. Célja, hogy felélessze a népdalének és néptánc hagyományait, ápolja azokat, ilyen jellegű anyagi forrásokat gyűjtsön. További feladata a Halas Táncegyüttes támogatása, műsorának széleskörű bemutatása, a hazai és külföldi nagyközönség körében a magyar népzene és néptánc iránti érdeklődésének felkeltése és annak megtartása. A Halas Táncegyüttes működése fontos, hiszen hozzájárul tánckultúránk megőrzéséhez; a város hírnevét öregbíti és értékes szabadidős tevékenységet teremt sokak számára.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információit megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Tóth Ilona: Közösségi Kalauz 1997. Halasi Tükör:1996. május 18. Kiskunhalas „kiváló táncegyüttese” 

Halasi Tükör: 1996. augusztus 20. A Halas Táncegyüttes 



Búsuló kuruc-szobor

Az 1904. nov. 27-én felállított Búsuló kuruc szobor a kardjára támaszkodó kurucot ábrázol, amelynek anyaga sóskúti mészkő. A szobrot a Rákóczi szabadságharcban 1703. okt. 5-én e térségben harcolt kuruc vitézek közül hősi halált halt 234 katona emlékezetére emelték. A szoboravató ünnepség 1904. nov. 27-én a református templomban kezdődött, ahol Szilády Áron lelkész tartott prédikációt. Az istentisztelet után 11 órakor történt a leleplezés. Az avatás az egész város ünnepe volt. A korbeli fényképeken hatalmas tömeg látható. A szobor előtt hatalmas kőlappal lefedett sír található az 1920-as évek óta, amelyben - méltó emléket állítva a kor katonáinak, - a 234 elesett kuruc hős földi maradványai nyugszanak.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas Almanach, 2002. 365.

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: 

www.kiskunhalas.hu

 


Az I. világháború hősi halottainak emlékműve - (Hősök szobra)

A szoborcsoport a Hősök terén található. A felállítás ideje: 1926. június. 13. Anyaga: Mészkő. A két obeliszk oldalán a háborúban elesettek nevei olvashatóak. A korabeli fotók és leírások alapján több százan vettek részt az ünnepségen, többek között Horthy Miklós akkori kormányzó is jelen volt. Az emlékművet Thuróczy Dezső polgármester leplezte le, ünnepi avató beszédet mondott báró Prónay György nemzetgyűlési képviselő.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források:

 Lehóczki György: Kiskunhalasi szobrok, in: Kiskunhalas Almanach, 2002. 366. o.

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: 

www.kiskunhalas.hu



A kiskunhalasi szégyenkő

A kiskunhalasi bazalt szégyenkő a református templom mellett található. A 17. században volt használatos. Most két műkő állványon van. Az országban számos helyen található hasonló (középkori) büntetési eszköz a templomok mellett. A márványtáblája szerint a következő funkciót töltötte be: „Eredetileg a templomban a bejárat mellett volt, erre a kőre ültették, vagy állították közmegvetésre azokat, akiket valamely vétekben bűnösnek ítéltek. Pl. vasárnap munkát végez, lop, házasságtörő, parázna, hazudik, káromkodik, felebarátját sérti, szidalmazza. A fekete szégyenkőre állították, vagy ültették fekete lepellel letakarva a templomban az eklézsiakövetésre ítéltet. Ez a büntetésforma 1792-ig állt fenn.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információit megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

 Bognár Zoltán: Szilády Áron. Budapest 1987. Szilády Áron: Szégyenkő, Magyar Nyelv 1906. 177. o. 

Szilády Áron: Eklézsia-követés. Magyar Nyelv, 1908. 369. o.

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe:

 http://www.kiskunhalas.hu



Csipkevarró szobor

A csipkevarró szobor Barth Károly és Mozer Ilona szobrászművészek alkotása a Csipkeház bejáratánál, Kossuth u. 37/a található. A szobor Markovits Máriát, az első csipkevarrót és Dékáni Árpádot, az első csipketervezőt ábrázolja. Az alkotás a Halasi Csipke Alapítvány által 1994-ben készült, örök emléket állítva a Halasi Csipke megteremtőinek. Az alkotás életnagyságúnál kisebb (4/5) méretarányban készült, a körülvevő enteriőr nyerstéglafal, pergolakerítés és díszburkolat Kuminka István főépítész tervei alapján készült.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információit megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás forrásosok):

Lehóczki György: Szobrok In.: Szakál Aurél (szerk.) Kiskunhalas Almanach 2002. 380. o.

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: 

http://www.halasicsipke.hu


 

Thorma János Múzeum

A református egyház által 1874-ben alapított gimnáziumi régiségtárból jött létre. A II. Világháború ideje alatt súlyos veszteség érte. 1950-ben államosították, és felvette a halasi születésű festő, Thorma János nevét. Épülete egy 1887-ből származó polgárház, (az ún. Kolozsvári-Kiss ház). A Múzeum tárgyainak és tételeinek száma több mit százezer. A gyűjtemény elsősorban néprajzi és helytörténeti jellegű (11 ezer db), de régészeti (19 ezer db), numizmatikai (7.000 db), képző- és iparművészeti (ötezer db) anyagot is tartalmaz. Jelentős még az adattár (23.000 db), fotótár (25.000 db), könyvtár (12.000 db). Legérdekesebb látnivalói: a csólyospálosi avar üveg ivókürt, a balotai honfoglalás-kori sírlelet, az 1784-es kiskunhalasi céhlevél és városábrázolás, Thorma János „Talpra Magyar és az „Aradi vértanúk„ című festményei.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információit megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Gyarmati Andrea: Kiskunhalasi intézmények. In: Szakál Aurél (szerk): Kiskunhalas Almanach, 2002, 542-543.

www.muzeum.halas.hu 

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe:

www.muzeum.halas.hu



Halasi Csipke

A csipkevarrás már a 17. századtól magas színvonalú volt Magyarországon. Mégis a magyar varrott csipke új, semmihez sem hasonlítható fejezete a halasi csipke megalkotásával kezdődött, mely Dékáni Árpád rajztanár nevéhez fűződik, aki 1886-ban főiskolai tanulmányai elvégzése után, a halasi gimnáziumban kezdte meg tanári és egyben művészi pályafutását. Dékáni eredeti magyar mintákkal és új technikával akarta létrehozni az általa elképzelt új csipkét. 1902-ben bemutatta terveit az Iparművészeti Társulatnak, amely azokat érdekesnek találta. Az 1903-ban megrendezett Iparművészeti Kiállításon aranyérmet szavaztak meg a halasi csipkének és az 1904- es világkiállításon St.Louisban már elkápráztatta a nemzetközi közönséget is, megelőzve ezzel az akkor már ismert brüsszeli csipkét. Dékáni megálmodott csipketerveit a kiemelkedő tehetségű helyi fehérneművarró, Markovics Mária valósította meg, aki hosszas próbálkozás után találta meg a más varrott csipkéhez nem hasonlítható megoldást. Technikájának különlegessége abban rejlik, hogy a motívumokat erőteljes körvonal (kontúr) vesz körül, a köztes teret pedig szövő- öltéssel (stoppolás) és a hurok- öltés 60 féle változatával töltik ki. Tehát az „anyagot”, a csipkét tűvel és cérnával, teljes egészében kézimunkával hozták és hozzák létre, mind a mai napig. Az idők során a kézzel varrt csipkére nem tudott hatni az elgépiesedett világ, épp ez teszi a világon egyedülállóvá. A halasi csipke, egy iparművészeti remek, amely ennél fogva nem viseli magán a népművészeti hagyományok jegyeit. A halasi csipkét – egyediségét, utánozhatatlanságát elismerve – 1935- ben védjegyezték. Azóta még a legkisebb (2,5 cm) Halason készült csipkében is megtalálható a három egymáson keresztbe fektetett hal, amelyek elhelyezkedése is pontosan meghatározott. Ahhoz, hogy valaki halasi csipkevarró legyen, mindig is az elhivatottság, a türelem, a kitartás, valamint a csipkevarráshoz való vonzódás volt a legfontosabb. Soha nem volt kikötés az iskolai végzettség, nem volt szükség semmilyen más művészeti tanulmányokra. A csipkevarrás fortélyait az új tanulók a műhelyben sajátították el. Először a kontúrozást kontúrozóktól. Ennek az időtartama 4 – 6 hónap. Ezután következett a 60 féle csipkeöltés megtanulása. Ennek a betanításában szinte mindenki részt vett: ki amelyiket jobban tudta, kedvence volt, azt tanította meg. Ez 12 – 14 hónapot vett igénybe, a tanuló ügyességétől függően. A betanítás folyamata a mai napig változatlan, a különbség csupán annyi, hogy csak akkor jöhet új jelentkező, ha az alapítványnak szüksége van létszámbővítésre. Ma a halasi csipkét kilenc halasi csipkevarró – teljes művészi szabadsággal – az eredeti rajzok és motívumok felhasználásával, természetes alapanyagú, lehelet-finom cérnával, száz százalékos kézimunkával és tradicionális 60 féle öltésminta variációjával varrja. Ezáltal lesz minden csipke egyedi darab, amelyen mindig csak ketten dolgoznak: a kontúrozó (ez külön szakma), és a csipkevarró. A munka időigényességét mutatja, hogy van 4 – 5 munkaórával elkészült csipke (2,5 cm – 3 cm), viszont a nagy terítők megvarrásához (50 -60 cm átmérővel) 4500 – 5000 munkaóra szükséges. A halasi csipke fontos szereplője a magyar diplomáciai életnek, ezáltal is építve az ország imázsát. A Külügyminisztérium által 2001 novembere óta utaztatott, 22 csipkéből álló, a több mint 110 éves történetet bemutató „bőrönd kiállítás” az európai és ázsiai magyar nagykövetségek szervezésében sok látogatót vonzott és fontos része volt a Magyarország kulturális értékeit bemutató külföldi rendezvénysorozatnak. (például a Magyar Magic Londonban 2004- ben.) Ez a kiállítás 2008 szeptemberétől a kanadai nagyvárosokban volt látható, majd 2009. júniusától a New York-i kulturális évad részeként Amerikát hódította meg. Pillanatnyilag a washingtoni nagykövetségünk vendégei csodálhatják meg.

1902 óta a világ több híressége kapott halasi csipkét a magyar állam ajándékaként. Többek között Alice Roosevelt, IV Károly és Zita királyné, Julianna holland királynő, míg a múlt század végén, 1996- ban II. János Pál pápa, 2000-ben Hitachi japán hercegnő. A halasi csipke 2001 óta hivatalosan is szerepel a diplomáciai protokoll ajándéklistáján. Mádl Dalma asszony jóvoltából a libanoni, a ciprusi és az osztrák köztársasági elnök felesége, a japán császárné és II. Erzsébet brit uralkodó, 2006-ban pedig Bush amerikai elnök felesége, 2008-ban a jordán királyné, 2012-ben XVI. Benedek pápa is a halasi csipkével megajándékozottak sorába lépett. Mindemellett a halasi csipke kultúrákat összekötő híd is. A számos hazai és külföldi kiállításon való részvétellel mindenütt hirdetik a magyar iparművészet sokszínűségét, az általunk évenként megrendezésre kerülő nemzetközi csipkekiállítások alkalmával pedig lehetőséget adnak a világ „csipkéseinek”, hogy Kiskunhalason, a halasi csipke bölcsőjénél találkozzanak, és ennek minden évben 1500 – 2000 látogató a nyertese. A város oktatási intézményei szintén sokat megtesznek, hogy a halasi csipkét minden gyerek megismerje. A Csipkemúzeum rendszeres látogatói az óvodás és iskolás csoportok. A város középiskoláiban több év óta érettségi tétel a halasi csipke múltja, jelene. Nagyon sok a felsőoktatásban részt vevő nem csak halasi diák, akik évfolyam vagy szakdolgozatot készítenek a halasi csipkéről.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források): 

Sütő József: Halasi csipkeismertető /1936./

Janó Ákos – Vorák József: Halasi csipke /1969./

László Emőke – Pásztor Emese – Szakál Aurél: Halasi csipke album /1999./ 

Sz. Csorba Tibor: Halasi csipke Erdei 

T. Lilla: A cérnába szőtt évszázad – a halasi csipke 110 éve /2012/ 

http://www.muosz.hu/cikk.php?page=szakosztalyok&id=4508&fo=6&iid=53 

http://www.aktivpihenes.hu/cikkek pr cikkek/kiskunhalas - a csipke varosa http:infovilag.hu/hir-28434-magyarmagyar csipke fovarosa.html 

http://www.turizmusonline.hu/aktualis/cikk/felfedezo uton a konok kunok varosaban

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: 

www.halasicsipke.hu



Kiskunhalasi tulipános ládák

A kiskunhalasi Thorma János Múzeum néprajzi gyűjteményében 22 ruhanemű tárolására szolgáló láda van. Közülük 19 faragással díszített, 1 láda barokk stílusú, 4 láda festett virágokkal díszített, 2 láda sem faragással, sem festett virágokkal nem ékes. A véséssel díszített, egységes stílusjegyeket mutató ládák használata jellemző volt Kiskunhalason. A ládák faragott díszítésűek, ezek minden esetben tulipános, stilizált tulipános, vagy azok keveréke. A szimmetrikus faragások két egyforma mezőben készültek. A mezőket vésett keret határolja. A nagyobb és későbbi ládákra már a fiók megléte is jellemző. Az egyszínű, sötétre festés a jellemző. Leginkább a 19. században használták.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információit megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):

Halasi Múzeum Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 125. évfordulójára

A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: 

http://www.kiskunhalas.hu

20
04
2017

Polgármester 1930. január 15. – 1939. december 16. 

Biharkeresztesen született 1894. február 12-én. Édesapja Fekete Péter, és édes-anyja Vajna Julianna Kovásznáról származtak. (Biharkeresztes előzőleg Mezőkeresztes volt, csak 1900-ban változtatták meg a község nevét.) Elemi iskoláit Biharkeresztesen végezte, majd a gimnázium első négy osztályát Nagyváradon, a felső négy osztályt a kolozsvári református gimnáziumban végezte. Érettségi után a Keleti Kereskedelmi Akadémián tanult (osztálytársai voltak, Nyírő Gyula, Rákosi Mátyás). Az első év elvégzése után ösztöndíjat kapott Törökországba, itt Isztambulban kutatott a török és az arab kereskedelmi joggal kapcsolatban. Hazatérése után az első világháború alatt az olasz fronton volt, ahol halmérgezést kapott, és ez majdnem halálát okozta. A jog- és államtudományi doktorátust Budapesten szerezte, és az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár főügyésze lett, majd önálló ügyvédi praxist folytatott. 1923-ban házasságot kötött Budapesten, a halasi származású Pázsit Erzsébetet vette feleségül. Házasságukból kettő gyermek született. 1929-ben Kiskunhalasra költöztek és a Kossuth utca 34. szám alatt laktak. Kiskunhalason a tisztújító közgyűlésen a képviselőtestület 1930. január 15-én a város polgármesterének választotta. E tisztséget 1939. december 16-ig töltötte be. Polgármestersége alatt a Szabadkai utat burkolattal látták el, majd megkezdték egy honvéd laktanya építését, ami a városnak helyőrséget juttatott. Mind a laktanya, mind a lőtér, valamint a következő években készült kisebb építkezések igen sok munkáskezet foglalkoztattak, s a munkanélküliséggel küszködő építőipari munkásoknak kenyeret juttatott. A földművelésügyi kormányzat adományából a meglévő húscsarnok kétharmadát átalakították gyümölcsvásárló helyiséggé. A Bessenyei István nevét viselő közkórház (régi villaszerű épület) fazsindely tetőszerkezetének palával való átfedését végezték el, valamint a kórházat 25 ággyal bővítették. A Népsziget nyugati oldalán a szigeten keresztül vezető utca meghosszabbításaképpen egy új utat nyitottak az Öregszőlőkbe. Teljesült a Pirtó és Felsőkistelek puszták lakosságának egy régi óhaja, azáltal, hogy a pirtói állomáson egy nyílt rakodó és egy áruraktár épült. Két új tanyai iskola nyílt. Fehértó fürdőt ünnepi keretek közt adták át a közönségnek a város és a vármegye vezetőinek részvételével. 6.000 pengőt kapott a város közmunkákra. Újabb 40.000 pengőt utalt ki a minisztérium a balotai útépítésre. A városban a Kőhíd utcát Szatmári Sándorról, a halasi főgimnázium volt igazgatójáról nevezték el. Fehértón a tó közelében felépült a hét szoba és egy konyhából álló üdülőház. Ugyancsak 1932-ben épült még a Bessenyei István közkórház toldalék épülete, melyhez a Magyar Királyi Népjóléti Minisztérium adott 30.000 pengő állami segélyt. 1933-ban megépült a Szabadkai út belterületi részének utolsó, addig burkolattal el nem látott szakasza. Rendbe hozták a Tó utcát, az Átlós utcát és a város déli részén közvetlenül a Szabadkai út melletti vízállásos területből közel 4 hold lett feltöltve. 1934-ben a tűzoltó laktanya és szertár épületeinek javítása, valamint az omladozó épület újraépítése megtörtént. Ugyanebben az évben rendbe hozták a színház központi fűtőkészülékét, a színház belső részét, és kijavították a mennyezetet. A Református Egyházzal történt megállapodás után átvették a református régi temető keleti és nyugati oldalán lehasított területrészeket, melyek közül, a nyugati rész a Hősök ligetének kibővítésére, a keleti rész pedig az út céljára szolgált. Két fontos munkát indított el, az egyik a MÁV pályaudvar és a Felső Szálláskert közötti alacsony vízállásos terület feltöltése, és új vásártérré való kialakítása, a másik Fehértó-pusztán egy nagyobb mintagyümölcsös létesítése. A város utcáin 1931-34 évben összesen 6.000 darab fát ültettek. Új lakóházak épültek, 1931-ben 31, 1932-ben 14, 1 középület, 1933-ban 11, 1934-ben 9, középület 1. 1934-ben lebontották a legrégibb (Gusztos-féle) szélmalmot a vágóhíd mellett. 1935. május 26-án felavatták az Országzászlót. Ünnepélyes keretek között került sor a Csipkeház felavatására 1935. június 23-án. 1936-ban 20.000 pengő államsegélyt kapott a város a pénzügyminisztériumtól. A Hangya vezérigazgatója 1937-ben 10.000 pengővel járult hozzá a Csipkeház bővítéséhez. Ugyanerre a célra 1938-ban a belügyminiszter 6000 pengőt, a kereskedelmi miniszter 5.000 pengőt, a Külkereskedelmi Hivatal 5.000 pengőt adott. 1938. augusztus 23-án díszközgyűlésen vette át dr. Fekete Imre polgármester Szent István királyról és vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzóról készült festményeket. Gömbös Gyula özvegyének átadták az elhunyt miniszterelnök halasi díszpolgári oklevelét. 1939-ben a város képviselő-testülete díszpolgárnak választotta gróf Teleki Mihály és Jaross Andor minisztereket. A polgármestert saját kérelmére nyugdíjazták, mely alkalomból vármegyei tiszteletbeli főügyésszé nevezte ki a vármegye főispánja. Polgármesteri tisztségének megszűnése után (1939. december 16.) Budapesten a Háziipari Szövetkezet elnöke lett. A törvényhatósági bizottmányi tagságát a vármegye igazoló választmánya nyugállományba vonulása után megszüntette. 1943-ban Bihar vármegye főispánja Bihar vármegye tiszteletbeli főügyészévé nevezte ki dr. Fekete Imre nyugalmazott polgármestert. A nyugdíjas polgármestert a leventeélet fejlesztése és szolgálata terén szerzett kiváló érdemeiért I. osztályú Levente Díszjelvénnyel tüntették ki. A negyvenes évek végén Bácsalmáson közjegyző volt néhány évig, majd áthelyezték Dunaföldvárra közjegyzőnek, ahol e tisztségének megszűnése után, mint ügyvéd tevékenykedett. 1956-ban a forradalmi események irányítója volt, és megalakítója a Nemzetőrségnek. Dunaföldváron lakott a Paks u. 45. szám alatt. Itt halt meg 1970. október 18-án, és a dunaföldvári városi temetőben, a Vajna Család sírhelyben nyugszik.

Hol vagyok? Városi hírek
Hasznos információk
Segélyhívó telefonszámok, felnőtt és gyermek háziorvosi rendelők
elérhetőségei, továbbá a helyi gyógyszertárak, közszolgáltatók,
közigazgatási intézmények, közjegyzők, tömegközlekedési
kirendeltségek, egyházak adatai
Helyi busz menetrend
Kiskunhalas Város helyi menetrend szerinti
autóbusz járatainak menetrendje
Adóslista
Önkormányzatunk felé adóhátralékkal
rendelkező cégek és magánszemélyek listája
Ebrendészet
Önkormányzati ebrendészet információi,
felhívásai, átvehető kutyák fényképes listája
Lakossági bejelentő
Véleménye, vagy problémája van? Írjon nekünk!
Vásárnaptár
Országos kirakodó-, autó-, termény-, állat-
és kutya vásár, továbbá zsibvásár időpontjai