Van hozzáférése? | lépjen be
Váltás az akadálymentes honlapra 2018. szeptember 20. | Ma Friderika napja van.

Polgármesterek

Tanácselnök 1950. augusztus 15. – 1952. november 19. 

1910. július 1-jén született Kiskunhalason paraszti családból. Az általános iskola 4 osztályát és 2 polgári iskolát Kiskunhalason végezte el, majd otthon dolgozott. Később különböző helyeken cselédeskedett, vagy napszámos volt. 1932-ben házasságot kötött Szécsi Ferenccel, akivel együtt voltak cselédek különböző gazdáknál. 1945-ben a felszabadulás után Zsana-Eresztőn 12 hold földet kaptak és azon gazdálkodtak. Közben a házasságukból 3 fiúgyermek született. Balotapusztán a DEFOSZ-on keresztül kapcsolódott be a politikai munkába és vett részt a DEFOSZ alakuló kongresszusán is, mint Kiskunhalas város küldötte. Később a juttatott földjükre kis tanyát építettek, majd 1948-ban Kiskunhalasra költöztek, mert a gyerekeket itt taníttatták tovább. Beköltözésük után Kiskunhalason a Dohánybeváltó Vállalatnál helyezkedett el raktárosként. Ekkor az MKP titkára lett. 1950. augusztus 15-től megválasztották Kiskunhalas város tanácselnökének, mely tisztséget 1952. november 19-ig töltötte be. Munkáját teljes tapasztalatlanság mellett végezte. Mindenkinek segíteni szeretett volna, ami abban az időben nem volt egyszerű. Abban az időben még egy sertés levágásához is külön engedély kellett. A nehézségek ellenére az alábbi eredményeket érte el: 1950 szeptemberében megkezdte működését a Mezőgazdasági Technikum. A város területén 1.638.480 Ft. békekölcsönt jegyeztek. A város rádiót vásárolt a bodoglári, az eresztői, az alsószállási, és a külső zsanai iskolákhoz.Puskás Sándor, Tóth Szilveszter, Fodor Béla, Csányi Jenő, Csányi László és Heisler István pékiparosok kényszerűségből felajánlották üzemeiket állami vállalattá alakítás céljára. Megnyílt az úttörőház. A városban 6 vállalat alakult. 1951-ben Paprika Antal néven termelőszövetkezet jött létre. Megalakult a Kiskunhalas és Vidéke Sütőipari Vállalat, a Kiskunhalasi Ruházati KTSZ, a Gép- és Motorjavító Vállalat és a Szolgáltató Kisipari Szövetkezet. Megszervezték az iskolaorvosi állást a városban. A Vörös Szikra Termelőszövetkezet napközi-otthont és telefonállomást kapott. A városi könyvtár megkezdte működését. A város területén 6 termelőszövetkezet működött. Megalakult a Fa- és Építőipari KTSZ. 1951. december 1-jén megszűnt a jegyrendszer. Óvodát létesítettek a Gagarin téren (ma Ősök tere). 1952. január 1-jével Kunfehértó, Balotaszállás, Zsana önálló községgé alakultak. Megnyílt a sportpálya. Kiskunhalason átadták rendeltetésének az első 20 férőhelyes bölcsődét a Szilády Á. u. 12. szám alatt. A városban – vezetékes rádióhoz – 200 hangszórót szereltek fel a posta dolgozói. 1952. július 16-án megalakult a Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet. Az IBUSZ menetjegy irodát létesített a városban. Ezek után a nagy segítőkészsége oda vezette, hogy 1953-ban leváltották, és a bíróság 2 év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. 1957-ben rehabilitálták. 1953-tól a Halasi Állami Gazdaságnál helyezkedett el, mint szakszervezeti titkár, nyugdíjazásáig ott dolgozott. Munkáját több esetben kitüntetéssel jutalmazták. Megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát 1960-ban, majd a SZOT Szakszervezeti Munkáért Érdemérem arany fokozatát, a Községfejlesztésért díszes plakettet, az Állami Gazdaság Kiváló Dolgozója és a Jubileumi Emlékérmet. 1965. július 1-jén vonult nyugdíjba. 1972. június 5-én halt meg. Kiskunhalason a katolikus temető északi részén temették el.

Polgármester 1948. május 22. – 1950. augusztus 15.

Jánoshalmán született 1901. augusztus 20-án. Édesapja Horváth Benjamin tanító, édesanyja Horváth Anna háztartásbeli. Az elemi iskola 6 osztályát Jánoshalmán végezte el, és a háború után volt katona. Szüleinél dolgozott, majd 1923-ban házasságot kötött Herczeg Juliannával. A Halashoz tartozó Fehértó pusztára költöztek a 102. szám alá és felesége apjának birtokán gazdálkodtak. Közben megszületett 1923. december 25-én István, majd 1926. december 13-án Ferenc nevű fiuk. Itt kapcsolódott be a munkásmozgalomba, és lépett be a Magyar Kommunista Pártba. A felszabadulás után 7 hold földet kapott, és azon gazdálkodott feleségével, családjával együtt. Majd Kiskunhalason a Székely utcában örököltek egy házat és beköltöztek a városba.
1948. május 22-én megválasztották Kiskunhalas város polgármesterének. A választáson részt vett Házy Árpád alispán és Sebes Imre Pest Vármegye Nemzeti Bizottsága és az MDP Egység Bizottsága képviseletében. A gyűlést a Himnusz eléneklése után Házy Árpád alispán nyitotta meg, majd Gusztos Károly helyettes polgármester a képviselő-testület nevében köszöntötte a vármegye alispánját. Miután egy jelölt volt csak, így Horváth Istvánt közfelkiáltással választották meg Halas polgármesterének. E tisztséget 1950. augusztus 15-ig töltötte be, amikor felmentették, és a Városi Tanács újjáalakult. Polgármestersége alatt szolgálati személygépkocsit vásárolt a városi képviselő-testület. Megtörtént az egyházi iskolák államosítása. Vörös Szikra néven termelőszövetkezeti csoport alakult. Megalakult a Cipész KTSZ 13 alapító taggal. Micsurin Termelő Szövetkezet alakult. Megváltozott sok utca neve. A városi tisztviselők részére létrehozták az üzemi konyhát. 1949-ben megalakult a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége (DÉFOSZ) helyi szervezete. 1949 márciusában Markovits Mária, a Csipkeház vezetője kérte nyugdíjaztatását a várostól. A tanyai iskoláknál is bevezették az iskolafogászati rendeléseket. A vasútállomás épületének falán gyászünnepség keretében leplezték le azt az emléktáblát, amely az 1944. október 11-i tömegmészárlás áldozatainak állított emléket. Házhely céljára kiosztásra került a városi gyümölcsös területe. A város polgármestere a Május 1., valamint a Mátyás-téren megszüntette a piaci árusítást. Az új piacteret a Fazekas Gábor térre helyezte át. A halasi csipke védjegyet kapott, forgalomba hozatalára csupán a város jogosult. Kiskunhalason létrehozták a Dél-Pest Megyei Kéményseprő Közösségi Vállalatot. A piactér kikövezésére 15.000 forintot biztosított a városi költségvetés. 1950-ben Új Élet néven Termelőszövetkezet alakult. Létrehozták a Vendéglátó Vállalatot.1950-ben a város külterületén hat helyen engedélyezték a bábák (szülésznők) működését. A városi közvágóhidat, a gőz-, és kádfürdőt, a gyümölcs- és szeszfőzdét, a kertészetet, a Csipkeházat községi vállalattá alakították. Megkezdődött a Dong-éri főcsatornán a híd építése, a piactér pormentesítése, a Fűrész utcai gyalogjáró burkolása, 50 db utcalámpa létesítése, a dögtér korszerűsítése, parképítés, játszótér kialakítása. A Belügyminisztérium 20.000 Ft. póthitelt adott a Csipkemúzeum felújítására. A városi tanács épületében távbeszélő alközpontot szereltek be. A Csipkeházat múzeummá nyilvánították. A városi gyógyszertárakat állami kezelésbe vették. A városi tanács 20.000 Ft-os költségvetést biztosított a Csipkemúzeum részére. Kiskunhalas város járási székhellyé alakult. 1951-ben a Kecskeméti Állatforgalmi Vállalathoz került és ott vezető beosztásban dolgozott. Innen 1953-ban Körmendre ment és ott egy sertéshizlaldánál dolgozott. Közben elvégezte Körmenden a Kölcsey utcai Állami Általános Iskolában a 7. osztályt. 1955-ben Érdre költöztek, és onnan járt be Budapestre a Közlekedési Nyomdába dolgozni. Egészségügyi gondok miatt később csak portási feladatot tudott ellátni és 1966-ban nyugdíjazták. 1987-ben hazaköltöztek Kunfehértóra. 1992. június 22-én halt meg és Kunfehértón a községi temetőben temették el.

Polgármester 1947. július 1. – 1948. május 22.

Kiskunhalason született 1894. október 30-án. Édesapja Gusztos Antal halasi református kőműves, édesanyja Varga Renáta volt. Négyen voltak testvérek: János, Ilona, Károly és Mária (féltestvér). Az alsó- és középfokú tanulmányait Kiskunhalason végezte, és itt is érettségizett le 1906-ban. Jogot végzett Budapesten a Kolozsvári Tudományegyetemen, ahol 1920-ban doktorrá avatták. 1919. április 1-jétől közszolgálatban volt Kiskunhalason. A kommün bukása után számvevőnek választották. 1921 óta a kiskunhalasi polgármesteri hivatalban tanácsjegyző, majd 1923. szeptember 19-től közigazgatási tanácsnok, szeptember 22-től helyettes polgármester (1947. július 1-ig). A református egyháznál főgondnok volt. A Halasi Gazdasági Bank Rt. Felügyelő-bizottságának is tagja. 1944. október 8-tól – Kathona Mihály polgármester távozásától – Gusztos Károly helyettes polgármester a város (A szovjet katonai parancsnok által megbízott városvezető Kökény Mihály volt 1944. október 25.-november 14. között.) 1944. október 30-tól Gusztos Károly ismét helyettes polgármesterként dolgozott. 1947. július 1-jével a képviselőtestület megbízta a polgármesteri teendők ellátásával (mivel dr. Kovács Tibor polgármestert Budapestre helyezték át) 1948. május 22-ig. Akkor választották meg polgármesternek Horváth Istvánt. Gusztos Károly polgármestersége alatt indult meg a Kiskunhalas-Fehértó-Jánoshalma között az autóbusz közlekedés, a Bessenyei István Kórház csecsemő- és gyermekosztállyal bővült, valamint a tüdőosztályt is bővítették. A belügyminiszter Kiskunhalas városhoz tartozó Pirtó és Felsőkistelek-puszta egy részét önálló községgé nyilvánította Pirtó néven 1947. augusztus 1-jén. A honvédelmi miniszter a Páncélos Laktanyát Balogh Ádám Laktanya névre változtatta. Megkezdődött a kiskunhalasi mocsarak lecsapolása. Megalakult a Gazdaságpolitikai Bizottság, melynek feladata a város gazdasági ellátásáról való gondoskodás. 1947. november 16-án Veres Péter honvédelmi miniszter a Nemzeti Paraszt Párt elnöke Kiskunhalason nagygyűlést tartott. A Kiskunhalasi 11. Honvéd Határvadász Zászlóalj zászlóavató ünnepséget rendezett, melyen részt vett Dinnyés Lajos miniszterelnök is. 1948-ban szabályrendelet született a városi tűzoltóság szervezetéről és szolgálatáról. A tűzoltóság létszáma 21 fő. A képviselőtestület 10.000 Ft-ot adományozott a tiszai árvíz sújtotta épületkárok helyreállításához. Megalakult a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság, melynek díszelnöke lett dr. Gusztos Károly. A Schneider-cég tulajdonát képező baromfifeldolgozó üzemet államosították. Telefont kapott a fehértói postaügynökség. Ünnepélyes keretek között egyesült a két munkáspárt és megalakult az MNDSZ városi szervezete. Zászlót bontott a Magyar Szabadságharcos Szövetség, melynek elnöke lett dr. Monszpart László. Dr. Gusztos Károly 1950. július 25-ig, mint helyettes polgármester dolgozott, majd a szolgálatból azonnali hatállyal elbocsátották. Ez ellen még fellebbezett, de elutasították és így állás nélkül maradt. Nyugdíjat nem kapott, létfenntartását a lakásban lévő egyes bútorok eladásának árából biztosította. Nőtlen volt és Kiskunhalason az Árpád u. 9. számú házban lakott. Házát államosították, de lehetőséget adtak a családnak a visszavásárlásra, amely meg is történt. 1958. augusztus 1-jével a református főgondnoki tisztségéről lemondott, majd december 9-től megválasztották a kiskunhalasi Református Egyházügyi Hivatal presbiter jegyzőjének. 1960. szeptember 30-án a Dunavecsén tartandó egyházmegyei közgyűlésen képviselőként vett részt, mint egyháztag. 1962-től 1967. február 6-ig pénztáros az egyháznál, de egészségi állapota miatt tovább nem tudott dolgozni. Szívkoszorúér görcsben halt meg 1967. április 21-én. Kiskunhalason a református öreg temetőben április 24-én temették el. Ulakcsai Antal református lelkész búcsúztatta.

Polgármester 1945. január 9. – 1947. június 21.

Budapesten született 1914. február 23-án. Édesapja Kovács Zsigmond, édesanyja Pollatschek Eugénia. Alsó- és középfokú tanulmányait, valamint a jogi egyetemet is Budapesten végezte. 1937-ben kapta meg diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1932-től 1939-ig a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárban dolgozott, mint üzemi kalkulátor. Ekkor állásából elbocsátották, majd különféle alkalmi munkát végzett 1942 májusáig, amikor munkaszolgálatra hívták be. Százada Minszkben, Pinszkben, majd Kijevben állomásozott. Amikor visszavonultak és átlépték a magyar határt, 1944. októberében, megszökött. A véletlen folytán Kiskunhalasra került, ahol 1945. január 9-én a város polgármesterének választották meg, és ezt a tisztséget 1947. június 21-ig töltötte be. Nem volt könnyű dolga. A háború megkímélte város nehéz napokat élt át, a szovjet hadsereg egységei rendre átvonultak Kiskunhalason és különböző igényekkel léptek fel. Ha nem teljesíti, mindenféle retorziókat helyeztek kilátásba. Ám erőszakos cselekményre nem került sor. Kiskunhalas egy időre el volt zárva a külvilágtól és a kormánytól. A város pénztára üres volt. A városi tanács egyhangú határozatával kimondta 1945. január 12-én, hogy a városi pénztárban lévő 1000 pengős bankjegyeknek megfelelő összegben 100 pengős utalványokat nyomtat, mely meg is történt. Ezen utalványok a közpénztárnál voltak beválthatók. Elfogadása mindenkire nézve kötelező volt. Kidolgozta és megjelentette Kiskunhalas várospolitikai tervét, amely ritkaságszámba ment, s később is a városi tanácselnökök beszámolóikban gyakran hivatkoztak rá, büszkélkedve azzal, amit a feladatokból végrehajtottak. Egyebek között kiszorították a mocsarakat, amelyek már a török időkben is védték a várost, de egyben elzárták a többi településtől. Határozatot hozott a városi tanács a csirkekeltető üzem beindítására. Így újra üzembe helyezték a Schneider Ignác és Utódai telepet, és a termelés teljes kapacitással megindult. Megalakult a Nemzeti Segélyszervezet, a Demokratikus Ifjúsági Szövetség. A város külterületi iskoláiban is megkezdődtek a földigénylő gyűlések.160 1945. április 4-én megalakult a város képviselő-testülete: dr. Kovács Tibor polgármester, dr. Gusztos Károly helyettes polgármester, dr. Halász D. Sándor főjegyző, dr. Borbás Imre városi ügyész, dr. Halász D. Károly a rendőrség vezetője. Megkezdődött a szovjet emlékmű építése. Megalakult a 289-es Bocskai István Cserkészcsapat. Határozatot hozott a képviselőtestület a kórházi osztályok emelésére. 1945. október 23-án díszközgyűlésen emlékeztek meg a város felszabadulásáról. Dr. Kovács Tibor házasságából 1945. december 3-án Mihály nevű gyermeke született. 1946-ban megalakult a 11. Határőr Zászlóalj. A képviselőtestület a Natkai utcát Brinkus Lajos utcára, az Akácfa utcát Fazekas Gábor utcára változtatta. Megkezdődött a kenyér- és lisztjegyek kiosztása. A közbiztonság érdekében lovas őrséget szervezett a városi rendőrkapitányság. 1947-ben a város 30.000 forint központi segélyt kapott a közmunkák megindítására. Mentőautót kapott a város és üzembe helyezték a mentőállomást. A város 6.000 forint értékű ruhaanyagot vásárolt a szegénysorsú gyermekek felruházására. A városban 200 szegénysorsú részére étkezési akciót szervezett a Vöröskereszt Szervezet. A munkanélküliek foglalkoztatására közmunkát szerveztek. Az újjáépítési miniszter 30.000 forintot juttatott az utak rendbehozatalára. A városban megindult a dán “Red Barnet” Szövetség étkeztetési akciója. Hat héten keresztül naponta 300 ínséges iskoláskorú gyermek kapott bőséges ellátást. A képviselőtestület elhatározta, hogy a városi könyvtárat felállítja és 1-2 személyt alkalmaznak. 1947. júniusában dr. Kovács Tibort az MKP Központi Vezetősége közigazgatási osztályára helyezték. Az osztály megszűntével 1949. februárjától a Belügyminisztérium Közigazgatási főosztályán dolgozott, amely 1953. júliusában a Minisztertanács Titkárságához került. Ettől kezdve 1970. júniusáig a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának – később a Tanácsi Hivatalnak – helyettes vezetője volt. 1970. júniusától nyugállományba vonulásáig, 1977-ig a Tanácsakadémia főigazgatójaként tevékenykedett. Hivatali munkája mellett két évtizedig az Állam és Igazgatás című folyóirat felelős-, illetőleg főszerkesztője volt. Megszervezte az Államigazgatási Főiskolát. Nyugdíjasként benyújtotta disszertációját és kandidátusi fokozatot szerzett. Közben tanított a Szegedi József Attila Tudományegyetem Állam és Jogtudományi karán. Több magas állami kitüntetésben részesült, többek között a Szocialista Magyarországért Érdemrendet is megkapta, valamint 1976-ban Kiskunhalas Város Tanácsa Díszpolgárává választotta. Meghalt Budapesten, 1987. március 9-én.

Polgármester 1944. október 30. – 1945. január 5.

Kiskunhalason született 1891. augusztus 1-jén. Édesapja Halász D. Sándor, édes-anyja Cagány M. Julianna. Alsó- és közép-fokú iskoláit Kiskunhalason végezte, és itt is érettségizett le 1904-ben. Az első világháborúban önkéntesként harcolt. Mivel a bokájánál megsebesült, az 52-es gyalogezred karpaszományos őrmestereként szerelt le. Tűzkereszt kitüntetést kapott. Leszerelés után házasságot kötött Szanyi Margittal 1913. október 20-án Kiskunhalason. Házasságukból négy gyermek született: Margit, György, Sándor és Katalin. Tanulmányait Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta és 1922-ben doktorált. Tanulmányainak befejezésével Kiskunhalason rendőrbírónak választották, majd 1941. június 25-én főjegyzőnek. 1944. október 30-án a város polgármestere lett, és ezt a tisztséget 1945. január 5-ig töltötte be, amikor lemondott állásáról. Polgármestersége alatt 1944. november 1-jén meg-alakult az MKP kiskunhalasi szervezete. 1944. december 6-án megjelent a Halasi Hírek című újság. Karácsony este bombatámadás érte a várost, a Dobó telep lakói közül 9 fő meghalt, több lakóépület megrongálódott a város utcáiban. Az áldozatokat az Országzászló előtt ravatalozták fel, ahol Ván Benjamin református lelkipásztor és dr. Halász D. Sándor polgármester búcsúztatta őket a város nevében. Kiskunhalas katonai parancsnoka közölte a város lakosságával, hogy Magyarország területén a magyar pengőn kívül szabad forgalomban van a Szovjet Katonai Parancsnokság által kibocsátott pengő is. Elfogadása mindenkire nézve kötelező. Dr. Halász D. Sándor polgármester az orosz katonai parancsnokság parancsa folytán felszólította a város lakosságát (1944. november 4.), hogy minden kerékpárt, motorkerékpárt, rádiót szolgáltassanak be az orosz katonai parancsnokságra. A városban népkonyhát állítottak fel, az átvonuló munkaszolgálatot teljesítők és egyéb rászorulók itt kaptak ellátást. Megalakították a Zsidótanácsot. A polgárőrség kerékpáros járőrei megkezdték működésüket. A városi tanács 60 főben állapította meg a rendőrség létszámát, amelynek kapitánya dr. Borbás Imre ügyvéd lett. Megalakult a Halasi Független Szabad Földmunkásszervezet. 1944. december 15-én a szovjet katonaság kivonult a városból. 1945. január 9-től dr. Halász Sándor ismét főjegyző lett. 1947-ben az államosítás során mindenét elvették, így Harkakötönyben lévő több száz hold földjét, erdeit, villamosított tanyáit. Részére 10 hold földet engedélyeztek, és azon gazdálkodott. Egyedül a Szentháromság téren lévő házát hagyták meg. A beszolgáltatás megszegése miatt 1952-ben 30 nap elzárást kapott. 1954-ben a Schönfeld udvarba telepítették ki úgy, hogy az udvarba ki- és bejárhatott, amennyiben a Szabadságharcos Szövetség elnöke megengedte, a Szentháromság téri lakásánál lévő állatait elláthatta. Ilyen körülmények között éltek 1956-ig. Ekkor visszakapta a Szentháromság tér 9. szám alatti lakását két szobával, konyhával, mivel két kiskorú unokát nevelt. Humánus, embert szerető és tisztelő ember volt, a család még élő tagjainak elmondása alapján. Nagyon sok embernek segített, kérvényt írt, jogi tanácsot adott. 1959-60-ban teljesen lemondott minden földjéről és így kapott 360 forint nyugdíjat. Ebből éltek a feleségével. Hosszantartó, súlyos betegségben (gégedaganat, szívelégtelenség) halt meg, 1962. július 14-én. A kiskunhalasi katolikus temetőben nyugszik. Felesége 6 évvel élte túl, 1968. júniusában halt meg.

Megbízott városvezető 1944. október 25. – 1944. november 14.

Makón született 1920. május 29-én értelmiségi családból. Édesapja ügyvéd volt, édesanyja polgári iskolai tanárnő, majd szociális előadó. Elemi és középiskolai tanulmányait Orosházán és Békéscsabán végezte. Az MKP-nek 1941 óta tagja. A budapesti műegyetemen szerzett gépészmérnöki képesítést 1944-ben. Időközben 1943/44-ben a Közgazdasági Mérnökképző tanfolyamra is járt. 1944-ben a Magyar Ruggyanta áru gyárban lett üzemmérnök és a gyár erőtelepét vezette. A nyilas puccs után, átmenve a fronton, a már felszabadított országrészen – 1944. október 25. és 1944. november 6. között – Kiskunhalason a város megbízott vezetője volt. Rövid tartózkodása alatt kiáltványt bocsátott ki, melyet a város különböző pontjain függesztettek ki. Ebben felkérte a városban lévő demokratikus pártok képviselőit és az egyházi vezetőket, hogy fogjanak össze az újjáépítés érdekében. Majd az MKP orosházi pártszervezeténél dolgozott. Házasságot kötött dr. Varga Edit vegyészmérnökkel, aki vállalatigazgató is volt. Kettő fiúgyermekük született. A debreceni Ideiglenes Kormány megalakulása után a Kereskedelmi és Közlekedési Minisztériumban előbb az elnöki, majd az üzemgazdasági osztály vezetője volt. Itt elsősorban az újjáépítés szervezésével foglalkozott, és a három éves terv kidolgozásában vett részt, melynek megindulásakor, 1947-ben a Tervhivatalba került az ipari osztály vezetőjének. Az 1948-as államosítást követően az Iparügyi, majd a Nehézipari Minisztériumban csoportfőnökként előbb a bányászati és energia részlegek, később az elvi főosztályok irányításával bízták meg. A pártfőiskola befejezése után az Építésügyi Minisztériumban csoportfőnök, majd miniszter helyettesként az elvi főosztályok felügyeletét látta el. Az Építőanyag-Ipari Minisztérium megszervezésekor 1952-ben a miniszter első helyettesének nevezték ki és a tárcánál a termelés irányításával foglalkozott. A minisztérium megszűnésekor 1953-ban visszakerült a Közlekedési Minisztériumba, a terv- és műszaki osztály vezetőjének. 1954-ben a földművelési miniszter helyettesévé nevezték ki és a beruházási-, műszaki- és anyagellátási részlegek felügyeletét látta el. 1957-67-ig az Országos Atomenergia Bizottság titkára volt miniszter helyettesi beosztásban. 1968-72-ig a Magyar Nemzeti Bankban dolgozott igazgatóként és vezette a nehézipari főosztályt elnöki tanácsadóként. 1972-ben került a KGM-be, majd 1980-ban ment nyugdíjba, mint az Ipari Minisztérium miniszteri tanácsadója. 1984. január végén halt meg szívinfarktusban. Budapesten, a Farkasréti temetőben van eltemetve.

Polgármester 1939. december 16. – 1944. október 8.

Budapesten született 1892. november 10-én. Mindössze két és féléves volt, amikor édesapja, Kathona Béla kiskereskedő meghalt. Édesanyja Gaál Eszter kosztos diákok tartásával nevelte fel két gyermekét: Mihályt és Margitot. (Kathona Margit tanárnő lett, és korán befejeződött élete végéig a Kiskunhalasi Református Leányiskola igazgatónője.) Komáromban éltek, majd 1895-ben Kiskunhalasra költöztek. Alsó- és középfokú tanulmányait Kiskunhalason végezte és itt érettségizett le 1910-ben. A jogi egyetemet Debrecenben, a Református Hittudományi Egyetem jogi karán, 1910-1914 között végezte el. A jogi doktorátus megszerzése után ügyvédi és bírói vizsgát tett. Az első világháború kitörésekor katonai szolgálatra vonult be, majd 50%-os hadirokkantként – lábai elfagyása miatt – 1916-ban elbocsátották a honvédség kötelékéből. 1917. áprilisától – láb-sérüléseiből felgyógyulva – Kiskunhalason, mint jegyző, a város alkalmazásába került. 1918-ban megtörtént a nemzetőrség szervezése, amelynek vezetője lett. 1922. júliusában a városházát otthagyta és ügyvédi irodát nyitott. 1923. szeptember 19-től a város főügyésze lett. 1928-ban Kathona Mihály képviselte Kiskunhalas városát a Kossuth zarándoklaton. 1938-ban megnősült, feleségül vette Németh Erzsébetet. 1939. december 16-án megválasztották Kiskunhalas város polgármesterének, mely tisztséget 1944. október 8-ig töltötte be. Közben 1941-ben házasságukból Zsuzsanna nevű lányuk született. Dr. Kathona Mihály nagy tisztelője volt Markovits Mária, a világhírű halasi csipke elindítója. Ez vezette Markovits Máriát, hogy Zsuzsanna születésére egy halasi csipke keresztelői ruhát készítsen, mely a mai napig a Csipkemúzeumban látható. E keresztelői ruha másik példányát a holland királynő lányának készítette el Markovits Mária. Polgármesternek történt megválasztásakor kijelentette, hogy működésében mindig két eszmény fog előtte lebegni: a tiszta erkölcs és a magyarság gondolata. Polgármestersége alatt 1940-ben felhívást tett közzé, amelyben javasolta, hogy a várost 31 körzetre osszák fel és alakítsanak gyűjtőbizottságot az erdélyi nyomorgó magyarok megsegítésére. Megalakult az Országos Egészségvédelmi Szövetség kiskunhalasi fiókja, melynek elnöke dr. Kathona Mihályné lett. Elkészült a Kiskunhalasról kimenő, és a Dong-érbe vezető főcsatorna. 1941-ben 220 lakóház dőlt össze a belvíztől, majd további lakóházak váltak lakhatatlanná, és 340-re emelkedett a romba dőlt házak száma. Elkezdődött egy új bőr- és nemibeteg osztály építése a kórháznál. 1942-ben a Vöröskereszt helyi szervezete 100 pár cipőt juttatott a szegénysorsú, jó magaviseletű leventéknek. A helyi Vöröskereszt életében jelentős esemény volt 1942, amikor özvegy Horthy Istvánné a város vendégeként meglátogatta a szervezetet. Az egész várost behálózó intézményes ruhagyűjtés indult Halason az Ukrajnába induló zászlóalj tagjainak. Júniusban Rimaszombat város polgármestere csapatzászlót adományozott a kiskunhalasi Magyar Királyi Balogh Ádám 15. honvéd kerékpáros zászlóaljnak. Október 11-én vasárnap délelőtt több ezer ember fogadta a Szilágysomlyóról Kiskunhalasra áthelyezett 4-1. harckocsi zászlóaljat. 1943-ban Kárpátaljára utazott dr. Kathona Mihály polgármester és Hudi András a Hangya Szövetkezet igazgatója, hogy a város tüzelőfa ellátását még idejében biztosítsák. 1943-ban, amikor a fővárosban már ellátási gondok voltak, az egész Teológiai Akadémia ifjúságát lehozatta Kiskunhalasra, az ún. Szathmáry birtokra. A Kiskunhalas Város Közjóléti Szövetkezete 1943. december 20-án tartott ülésén dr. Kathona Mihály polgármestert elnökké választotta. Tajón Kakas Alajos birtokán az olaj több helyen feltört. 1944-ben megvalósult az ultrarövidhullámú rádióösszeköttetés a város és a tanyavilág között. Hűséggyűrűt kapott dr. Kathona Mihály a MOVE gárdájától. Augusztusban ellenséges repülőgépek repültek át Kiskunhalas felett. Az egyik gép Tajó felett 2 nagyobb méretű bombát ledobott, kár nem keletkezett. Május 22-én megkezdték a gettók felállítását a zsinagóga melletti területen. A zsidók ügyeinek intézésére öttagú tanácsot nevezett ki. A gettók felállítását vonakodva fogadó dr. Kathona Mihályt személyesen kereste fel gróf Teleki Mihály miniszter, és közölte vele, hogy ha két nap múlva a parancsnak nem tesz eleget, a Gestapo fogja elvinni. Olyan lelki válságot idézett elő az embertelen parancs, hogy további sorsát jelentősen meghatározta. Végül is a gettók elkészültek és működtek.

1944. október 8-án hirdetményben közölte a képviselőkkel és a lakossággal, hogy a Duna-Tisza közi hadműveletek kiürítési kormánybiztosi teendőinek ellátása miatt a polgármesteri teendőket teljes jogkörrel dr. Gusztos Károly helyettes polgármester fogja végezni. A szovjet csapatok bejövetele után több hónapig Kecskeméten, majd Kalocsán börtönbe zárták, kínozták, majd a sok kegyetlenkedés után, mint ártatlant felmentették. Elfogásának fő okául azt a vádat hozták fel, hogy polgármestersége alatt állították fel a gettót. Szabadon bocsátása pedig azért történt, mert a halasi zsidók kérték felmentését, bizonyítva, hogy a gettó felállítását az utolsó percig húzta-halasztotta a polgármester, a gettóban mindent megkaptak, a vagonokat is késéssel indították el – Kassánál a sínek már le voltak bombázva –, így a halasi zsidók megmenekültek. (A tényt bizonyítja, hogy évekkel később, 1952-ben egy izraelita család fogadta be Kathona Mihályékat, akikkel évtizedekig a legnagyobb szeretetben és békességben éltek együtt, Kathona Mihály halála után az özvegye is ott lakott 1983-ig.) Ezt követően hazajött a családjához Kiskunhalasra, akik az Alkotmány és a Vihar utca sarkán lévő lakásban laktak. Nem alkalmazták a hivatalban, a diplomájától is megfosztották, csupán 3-4 hónapos alkalmi munkát kapott a Földmérő Hivatalnál, mivel az ügyvédi kamara sem jegyezte be. Így alkalmi munkákból élt, dolgozott Kiskunhalas környékén, Rém és Borota községekben is, míg a káderlapja oda nem ért. Állandó munkahelye nem volt. 1952-ben házukat államosították, felajánlottak nekik egy tanyát a várostól több kilométerre, amit nem fogadtak el. Barátaiknak köszönhetően a Dózsa György utca 26. szám alá tudtak költözni. Özv. Künstler Béláné, a Dózsa György utcai ház akkori tulajdonosa, és családtagjai, Krausz Dezső és felesége felajánlottak egy szoba-konyhát, ahová Kathona Mihály a feleségével és kislányával költözött. Ott élt 1959. szeptember 1-jén bekövetkezett haláláig. A kiskunhalasi új református temetőben, a Bibó sírbolt mellett van eltemetve.

Polgármester 1930. január 15. – 1939. december 16. 

Biharkeresztesen született 1894. február 12-én. Édesapja Fekete Péter, és édes-anyja Vajna Julianna Kovásznáról származtak. (Biharkeresztes előzőleg Mezőkeresztes volt, csak 1900-ban változtatták meg a község nevét.) Elemi iskoláit Biharkeresztesen végezte, majd a gimnázium első négy osztályát Nagyváradon, a felső négy osztályt a kolozsvári református gimnáziumban végezte. Érettségi után a Keleti Kereskedelmi Akadémián tanult (osztálytársai voltak, Nyírő Gyula, Rákosi Mátyás). Az első év elvégzése után ösztöndíjat kapott Törökországba, itt Isztambulban kutatott a török és az arab kereskedelmi joggal kapcsolatban. Hazatérése után az első világháború alatt az olasz fronton volt, ahol halmérgezést kapott, és ez majdnem halálát okozta. A jog- és államtudományi doktorátust Budapesten szerezte, és az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár főügyésze lett, majd önálló ügyvédi praxist folytatott. 1923-ban házasságot kötött Budapesten, a halasi származású Pázsit Erzsébetet vette feleségül. Házasságukból kettő gyermek született. 1929-ben Kiskunhalasra költöztek és a Kossuth utca 34. szám alatt laktak. Kiskunhalason a tisztújító közgyűlésen a képviselőtestület 1930. január 15-én a város polgármesterének választotta. E tisztséget 1939. december 16-ig töltötte be. Polgármestersége alatt a Szabadkai utat burkolattal látták el, majd megkezdték egy honvéd laktanya építését, ami a városnak helyőrséget juttatott. Mind a laktanya, mind a lőtér, valamint a következő években készült kisebb építkezések igen sok munkáskezet foglalkoztattak, s a munkanélküliséggel küszködő építőipari munkásoknak kenyeret juttatott. A földművelésügyi kormányzat adományából a meglévő húscsarnok kétharmadát átalakították gyümölcsvásárló helyiséggé. A Bessenyei István nevét viselő közkórház (régi villaszerű épület) fazsindely tetőszerkezetének palával való átfedését végezték el, valamint a kórházat 25 ággyal bővítették. A Népsziget nyugati oldalán a szigeten keresztül vezető utca meghosszabbításaképpen egy új utat nyitottak az Öregszőlőkbe. Teljesült a Pirtó és Felsőkistelek puszták lakosságának egy régi óhaja, azáltal, hogy a pirtói állomáson egy nyílt rakodó és egy áruraktár épült. Két új tanyai iskola nyílt. Fehértó fürdőt ünnepi keretek közt adták át a közönségnek a város és a vármegye vezetőinek részvételével. 6.000 pengőt kapott a város közmunkákra. Újabb 40.000 pengőt utalt ki a minisztérium a balotai útépítésre. A városban a Kőhíd utcát Szatmári Sándorról, a halasi főgimnázium volt igazgatójáról nevezték el. Fehértón a tó közelében felépült a hét szoba és egy konyhából álló üdülőház. Ugyancsak 1932-ben épült még a Bessenyei István közkórház toldalék épülete, melyhez a Magyar Királyi Népjóléti Minisztérium adott 30.000 pengő állami segélyt. 1933-ban megépült a Szabadkai út belterületi részének utolsó, addig burkolattal el nem látott szakasza. Rendbe hozták a Tó utcát, az Átlós utcát és a város déli részén közvetlenül a Szabadkai út melletti vízállásos területből közel 4 hold lett feltöltve. 1934-ben a tűzoltó laktanya és szertár épületeinek javítása, valamint az omladozó épület újraépítése megtörtént. Ugyanebben az évben rendbe hozták a színház központi fűtőkészülékét, a színház belső részét, és kijavították a mennyezetet. A Református Egyházzal történt megállapodás után átvették a református régi temető keleti és nyugati oldalán lehasított területrészeket, melyek közül, a nyugati rész a Hősök ligetének kibővítésére, a keleti rész pedig az út céljára szolgált. Két fontos munkát indított el, az egyik a MÁV pályaudvar és a Felső Szálláskert közötti alacsony vízállásos terület feltöltése, és új vásártérré való kialakítása, a másik Fehértó-pusztán egy nagyobb mintagyümölcsös létesítése. A város utcáin 1931-34 évben összesen 6.000 darab fát ültettek. Új lakóházak épültek, 1931-ben 31, 1932-ben 14, 1 középület, 1933-ban 11, 1934-ben 9, középület 1. 1934-ben lebontották a legrégibb (Gusztos-féle) szélmalmot a vágóhíd mellett. 1935. május 26-án felavatták az Országzászlót. Ünnepélyes keretek között került sor a Csipkeház felavatására 1935. június 23-án. 1936-ban 20.000 pengő államsegélyt kapott a város a pénzügyminisztériumtól. A Hangya vezérigazgatója 1937-ben 10.000 pengővel járult hozzá a Csipkeház bővítéséhez. Ugyanerre a célra 1938-ban a belügyminiszter 6000 pengőt, a kereskedelmi miniszter 5.000 pengőt, a Külkereskedelmi Hivatal 5.000 pengőt adott. 1938. augusztus 23-án díszközgyűlésen vette át dr. Fekete Imre polgármester Szent István királyról és vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzóról készült festményeket. Gömbös Gyula özvegyének átadták az elhunyt miniszterelnök halasi díszpolgári oklevelét. 1939-ben a város képviselő-testülete díszpolgárnak választotta gróf Teleki Mihály és Jaross Andor minisztereket. A polgármestert saját kérelmére nyugdíjazták, mely alkalomból vármegyei tiszteletbeli főügyésszé nevezte ki a vármegye főispánja. Polgármesteri tisztségének megszűnése után (1939. december 16.) Budapesten a Háziipari Szövetkezet elnöke lett. A törvényhatósági bizottmányi tagságát a vármegye igazoló választmánya nyugállományba vonulása után megszüntette. 1943-ban Bihar vármegye főispánja Bihar vármegye tiszteletbeli főügyészévé nevezte ki dr. Fekete Imre nyugalmazott polgármestert. A nyugdíjas polgármestert a leventeélet fejlesztése és szolgálata terén szerzett kiváló érdemeiért I. osztályú Levente Díszjelvénnyel tüntették ki. A negyvenes évek végén Bácsalmáson közjegyző volt néhány évig, majd áthelyezték Dunaföldvárra közjegyzőnek, ahol e tisztségének megszűnése után, mint ügyvéd tevékenykedett. 1956-ban a forradalmi események irányítója volt, és megalakítója a Nemzetőrségnek. Dunaföldváron lakott a Paks u. 45. szám alatt. Itt halt meg 1970. október 18-án, és a dunaföldvári városi temetőben, a Vajna Család sírhelyben nyugszik.

Helyettes polgármester 1920. január 26-tól
Polgármester 1924. február 20. – 1930. január 15.

Kiskunhalason született 1879. október 31-én. Édesapja Thuróczy István városi jegyző, édesanyja Zseni Emília. Tanulmányait Halason kezdte és itt a református gimnáziumban érettségizett, majd a debreceni kollégiumban tanult. A kolozsvári Ferenc József Egyetemen szerzett jogi diplomát.
Fejlődésére nagy hatással volt keresztapja, Szilády Áron, a nagy tudós, református pap. Thuróczy Dezső ügyvédi vizsgát is tett, de nem szeretett praktizálni. Fiatal ügyvédként liberális gondolkodású, később konzervatív-liberálisnak mondható. Hazafias érzelmű férfiú volt. 1905-ben megnősült, felesége a Kolozsváron született Gyarmathy Erzsébet. Házasságukból született: György (1909), Sára (1910), István (1914). Mindnyájan a halasi régi református temetőben nyugszanak, fehér márvány családi obeliszk alatt. Az I. világháborúban háromgyerekes apaként, 37 évesen önként jelentkezett frontszolgálatra. Innen főhadnagyként, nagy ezüst vitézségi éremmel szerelt le a háború végén. Fagysérülésekkel érkezett haza.
Hazafias felbuzdulásából vagyona nagy részét félmillió korona hadikölcsönbe fektette, és a háború kimenetele folytán el is veszítette. A kommün alatt, mint befolyásos antikommunista személyt 1919-ben letartóztatták, ellenforradalmi összeesküvés címén elhurcolták, de a kommün bukása után megmenekült a leszámolástól. Egy kommunista népbiztos iskolatársa mentette meg, dossziéját a csomag aljára rejtve a kecskeméti „népbíróság” hivatalában. A fehérterror alatt 1919-ben tudta, hogy Bundzsák István, (későbbi szociáldemokrata képviselő) saját házában befalazva rejtőzött. A titkot megtartotta. 1920. május 2-án a Kiskunhalasi Városi Tanács helyettes polgármesternek választotta. Pár hónapos tevékenység után, 1920 októberében beadta lemondását, de ezt néhány nap múlva írásban visszavonta. Ezt követően 1924. február 12-én megpályázta a polgármesteri állást, melyet elnyert, és 1924. február 20-tól 1930. január 15-ig töltött be. Pályázatában a város iránti elkötelezettségét, a család „őshonos” jellegét, háborús tevékenységét és a már említett üldöztetését emelte ki. Polgármesteri működése alatt nyerte el máig meglévő településszerkezetét és vonzó arculatát Halas városa. A városközpont ebben az időszakban épült ki. Tíz év alatt nagyrészt államköltségen a belvárost kiköveztette, a járdákat aszfaltoztatta, három parkot létesített, hősi szobrot állíttatott fel. Csipkeházat és közkórházat (két osztállyal, belgyógyászat, sebészet) alapított, több tanyai iskolát nyitott meg. Egy kerékpáros laktanyát, csendőrlovas tanosztályt nyitottak, kutakat fúrattatott, mentő- és tűzoltóautókat vásároltak, a főbb utakat fásították. Épült közvágóhíd, tüdőgondozó, az állomásra vezető út, a központi, az alsó- és felsővárosi iskola, az ún. villanygyár és ezzel összefüggésben a közvilágítás és áramszolgáltatás is. Segítette munkáját, hogy Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter és gróf ifj. Andrássy Gyula társaságában Amerikában járt és 1926-ban az ún. Speyer-kölcsönt vették fel, amiből Halasnak aránytalanul nagy rész jutott. Nagyon megviselte, hogy 1930-ban nem választották újra polgármesterré. Ebben nyilván szerepe volt az általa túlhangsúlyozott választási visszaélésnek, ami ellen eredménytelenül keresett jogorvoslatot. A tárgyilagosabb megítélés azonban abban látja okát, hogy a városban többségbe került, betelepült katolikus lakosság, valamint a tehetős kézműiparos és kereskedőréteg megunta a református földbirtokos redemptorok dominanciáját. Katolikus polgármestert akartak és a plébánia szellemi segítségével ennek az akaratnak érvényt is szereztek. Polgármesteri tevékenysége után a református egyház főgondnokaként és ügyvédként dolgozott, valamint néhány évig ellenzéki várospolitikusként is tevékenykedett. Állásvesztése a kunfehértói üdülőfejlesztési kezdeményezésének bukását is magával hozta, és ez neki személyes anyagi veszteséget okozott. Ez idő tájt halt meg legidősebb, hőn szeretett, érettségiző fiúgyermeke Thuróczy György. Ezek a csapások visszavezették keresztyén hitéhez és vallásához, melynél haláláig kitartott. A szovjet megszállás elől nem menekült el a városból, de nem is vitték el őt, mert dr. Monszpart László az egészséges lábát egy időre begipszelte. A Rákosi éra alatt tizenegynéhányszor telepítették ki a lakásából. 1963. május 7-én bekövetkezett haláláig kis, nádas házban lakott. 1963. május 10-én temették el a kiskunhalasi régi református temetőben.

Polgármester 1918. szeptember 10. – 1920. január 25.

Kiskunhalason született 1874. május 22-én. Édesapja Kolozsváry István, édesanyja Zseni Vilma. Tizenketten voltak testvérek: István (1874-1928), Ferenc (1876-1921), Lajos (1878-1905), József (1880-1882), Pál (1882-1938), Vilma (1883-1890), Katalin (1885-1889), Sándor (1887-1888), Katalin (1889-1911), László (1891-1945), Imre (1894-1915-ben eltűnt az orosz fronton), Árpád (1896-1984). Elemi és középiskolai tanulmányait Kiskunhalason végezte, itt is érettségizett le 1892-ben a gimnáziumban. Jogi tanulmányait Budapesten végezte. A doktorátus megszerzése után a halasi elöljáróságon helyezkedett el. 1906. május 13-án a halasi református egyház presbiterévé választották. 1908. január 12-én megválasztották helyettes polgármesternek. Mellette 1913-1916 között töltötte be a főjegyzői tisztséget, majd 1918. szeptember 10-től Silling Ede felfüggesztése miatt a polgármesteri teendőket is ellátta. Az 1918-as őszirózsás forradalom idején október 30-án Kiskunhalason is megalakult a Nemzeti Tanács, amely elnökévé választotta. A Tanácsköztársaság kikiáltása után 1919. március 23-án megalakult direktórium március 27-i ülése még meghagyta tisztségében a város vezetőségét, de a Városi Tanács Intéző Bizottsága az április 11-i ülésén felmentette a teljes elöljáróságot. Augusztus 4-5-én elfoglalták a román csapatok Kiskunhalast és velük tárgyalt dr. Kolozsváry Kiss István ismét, mint a város vezetője. A korabeli sajtók alapján 6 millió korona kárt okoztak a románok a városnak. Sajnos a spanyol járvány is megjelent a városban. November 18-án reggel kivonultak az utolsó román csapatok is, délután pedig Csillag őrnagy parancsnoksága alatt magyar katonai alakulat érkezett, amelyet a vasútállomáson üdvözlő beszéddel fogadott dr. Kolozsváry Kiss István. 1919. januárjában megalakult Kiskunhalason a Polgári Párt. Újjászervezték a polgárőrséget. 1919 decemberében lemondott tisztségéről, mert az Országos Kisgazda és Földműves Párt őt kívánta nemzetgyűlési képviselőül jelölni. A választáson két jelölt küzdött a mandátumért: dr. Kolozsváry Kiss István és Zoltán Béla. 1920. január 26-án képviselővé választották. Az 1920-1922. évi ún. első nemzetgyűlésben ő képviselte Kiskunhalast. A parlamentben igen aktív tevékenységet végzett, több bizottságnak is tagja volt. Az 1922. január 18-i parlamenti felszólalása során hangzott el ez a mondat: „Én a román megszállás következtében nemcsak nagy anyagi veszteséget szenvedtem, hanem – mivel a román megszállás engem a polgármesteri székben talált – nekem városom érdekében igazán a legnagyobb lelki gyötrelmeket és megaláztatásokat kellett eltűrnöm és elviselnem.” A második nemzetgyűlésbe már nem jelöltette magát, megromlott egészségi állapota miatt teljesen visszavonult a közélettől. 1923. január 6-án a vármegye nyugdíjazta. Agglegényként élt, és viszonylag fiatalon, 54 éves korában 1928. november 9-én halt meg, a református újtemetőben nyugszik.

Hasznos információk
Segélyhívó telefonszámok, felnőtt és gyermek háziorvosi rendelők
elérhetőségei, továbbá a helyi gyógyszertárak, közszolgáltatók,
közigazgatási intézmények, közjegyzők, tömegközlekedési
kirendeltségek, egyházak adatai
Helyi busz menetrend
Kiskunhalas Város helyi menetrend szerinti
autóbusz járatainak menetrendje
Adóslista
Önkormányzatunk felé adóhátralékkal
rendelkező cégek és magánszemélyek listája
Ebrendészet
Önkormányzati ebrendészet információi,
felhívásai, átvehető kutyák fényképes listája
Lakossági bejelentő
Véleménye, vagy problémája van? Írjon nekünk!
Vásárnaptár
Országos kirakodó-, autó-, termény-, állat-
és kutya vásár, továbbá zsibvásár időpontjai